Képviselőházi irományok, 1935. VI. kötet • 282-357., II. sz.
Irományszámok - 1935-285. Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartás tárgyában
100 285. szám. védség testületi és az ügyvéd egyéni érdekeinek szempontjából végzett értékelés által meghatározott alapgondolatok hatályos szolgálatára. Az ügyvédség szervezetére és az ügyvédi működés rendjére vonatkozó hatályos szabályozás nagyjelentőségű kiváltságokat biztosít az ügyvédnek s az ügyvédség testületi szervezetének, nem juttatja azonban kellő gyakorlati súllyal kifejezésre azt az egyetemes erkölcsi elvet, hogy a kiváltságokkal kötelességek járnak. Az új szabályozás minden részletén átütő erővel vonul végig az a vezetőgondolat, hogy az egyetemes erkölcsi világrend elemi követelménye a kiváltságok és a kötelezettségek egyensúlya. Enélkül az egyensúly nélkül nem lehet biztos egyéni és közületi életberendezést fenntartani. A történelem tanúsága szerint mindig a jogok és kötelességek egyenlőtlen arányú adagolása idézte elő a társadalmi és állami élet megrázkódtatásait. Ezeknek elkerülése végett kell egyensúlynak lenni a társadalom, az állam, a nemzet életében épúgy, mint a közületi élet kisebb csoportosulásaiban s magának az egyes embernek életében is. A jogi szabályozásnak ez az egyetemes érvényű alapelve a legelemibb kötelességévé teszi az emberi élet egyéni és közületi megnyilvánulásait értékelje irányító törvényhozói és kormányzati működésnek, hogy a jogszabályok alkotásába és azok végrehajtásába töretlen erővel oltsa bele az igazság erkölcsi tartalmával telített jog eszméjét. Az ügyvédi rendtartás megalkotására irányuló új szabályozás épségben tartja, sőt széles területeken sok vonatkozásban fokozza az ügyvédeknek és az ügyvédség testületi szervezetének biztosított kiváltságokat; azonban a szabályozás egyetemében is, részletes rendelkezéseiben is érvényre törekszik juttatni az egyetemes erkölcsi világrendnek az ügyvédség szervezetére és az ügyvédi működés rendjére vonatkozó szabályokban akként rögzülő alapeszméjét, hogyha az ügyvédi kar meg akarja tartani a számára biztosított kiváltságokat, akkor meg kell tartania a jellemszilárdságnak, az erkölcsi fensőbbségnek és a biztos tudásnak azt a fokozottabb mértékét is, amely egyedül lehet alapja nagyjelentőségű kiváltságok adományozásának. VII. Az ügyvédi rendtartás új szabályozását tartalmazó javaslat az I— VI. alatt kifejtett megfontolások alapján hét fejezetre osztva szabályozza : az ügyvédi kamara szervezetét (I.), az ügyvédi működés feltételeit (II.), az ügyvéd jogait és kötelességeit (III.), az ügyvédi díjakat (I.V.), az ügyvéd felelősségét (V.), a két utolsó (VI.— VII.) fejezet a hatálybaléptetésről és az átmeneti szabályokról rendelkezik s vegyes rendelkezéseket tartalmaz. A kiváltságoknak és a kötelezettségeknek erkölcsi egyensúlyára törekvés szükségképpen von maga után olyan rendelkezéseket, amelyek látszólag a megkötöttségnek és a koilátozásnak színében tűnnek fel. Az olyan megkötöttség és az olyan korlátozás azonban, amely egyetemes erkölcsi elvek szükségszerű következménye, a nemesen értelmezett emberi szabadság szemszögéből sem eshet kifogás alá. Az erkölcsi indítékon alapuló azok a megkötöttségek és korlátozások, amelyeket a javaslat az ügyvédi szervezet és az ügyvédi működés tekintetében tartalmaz, az ügyvédség egyetemes és hivatásbeli tekintélyének, erkölcsi és anyagi súlyának biztosítását célozzák, az élvont értelmű ügyvédi működést a jogkereső közönség érdekében és a jogszolgáltatás támogatásának szolgálatában gyakorlati értékű keresetté emelő bizalom kialakulását és megszilárdulását mozdítják elő, tehát nem csupán a közérdeknek, hanem az ügyvédség egyéni érdekének is szolgálatában állanak. VIII. Látszólagos korlátozás színében tűnik fel, voltaképpen azonban az egyetemes közérdeknek, az ügyvédség testületi és egyéni érdekének s az ügyvédi pályára készülő fiatalság jövendő boldogulásának irányába esik a javaslatnak az ügyvédek névjegyzékébe felvételre vonatkozó alapgondolata.
