Képviselőházi irományok, 1935. VI. kötet • 282-357., II. sz.
Irományszámok - 1935-285. Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartás tárgyában
285. szám. 101 1. Az ország társadalmi és gazdasági viszonyaiban bekövetkezett mélyreható változásoknak az ügyvédség helyzetét is legközelebbről érintő kihatásai legelsősorban az ügyvédi karba felvétel szabályozása tekintetében vonnak maguk után eltéréseket a hatályos jog szabályaitól. Az 1874 : XXXIV. törvénycikkbe iktatott ügyvédi rendtartás — az előbbiekben tüzetesen megvilágított életszemlélet alapján — nyitva tartotta az ügyvédi pályát mindazok számára, akik a meghatározott elméleti és gyakorlati képzettséget megszerezték. Ez az életszemlélet kizárólag értelmi értékek adottsága alapján megállapíthatónak vélte mindazoknak az egyéb értékeknek a meglétét is, amelyek nélkülözhetetlenek az ügyvédi hivatás megfelelő betöltéséhez. Az ügyvédi hivatást azonban az egyetemes erkölcsi világrend magasrendű követelményeinek alkalmazásától elvonatkoztatott anyagelvü szemlélet sem tekintheti kizárólag kereseti szabad foglalkozásnak, amelyet tehát a foglalkozás körébe tartozó tennivalók elvégzését biztosító szakismeretek birtokában a szabad verseny féktelenségének nyers törvényszerűsége szerint, egyébként azonban korlátlanul lehetne űzni. Az ügyvédi működés a tételes jog szabályainak erejénél fogva szervesen belekapcsolódik az igazságszolgáltatás folyamatába, Annak a szólamnak, amely szerint az »ügyvéd a per első bírája«, az igazságszolgáltatás szervezetére vonatkozó jogszabályokban gyökerező határozott és komoly jogi értelme van. Az ügyvédi működés tehát az igazságszolgáltatásra vonatkozó jogi szerepénél fogva az államhatalom felségjogának megnyilvánulásába is beletartozik. Ennek folytán szükségképpen alá van vetve annak az értékelésnek, amellyel az élet a felségjog körébe tartozó államhatalmi megnyilvánulásokat s azok szervezetét kíséri. Az ügyvédi működés tehát természetének a tételes jog rendszerében elfoglalt szerepéből származtatott szemlélete alapján is korlátozás, még pedig a közösség érdeke által meghatározott korlátozás alá esik. Az ügyvéd — az ügyfelek jogi képviseletének ellátása folytán — ugyancsak hivatásából kifolyólag szükségszerűen kezelője idegen értékeknek, nagyjelentőségű anyagi és eszmei értékű idegen javaknak. A jogi közreműködés általános lehetőségét jelentő, tehát elvont értelmű ügyvédi működést gyakorlati értékű jogi képviseletté az ügyfél bizalma valósítja ; a bizalom forrásai között a jogi tudás feltételezése, mint érdemi érték mellett, nagyjelentőségű egyéb értékeknek feltételezése is szerepel, mint aminő a jellemszilárdság, az erkölcsi fensőbbség, az anyagi függetlenség. Az ügyvédi működés eredményességének ennélfogva a működés természetéből származó, számos értelmi, erkölcsi és anyagi kelléke van. A javaslat tehát — az egyetemes közérdek szolgálata mellett éppen az ügyvédség egyéni érdekének intézményes biztosítása céljából — nem elégszik meg az 1874 : XXXIV. törvénycikkbe foglalt ügyvédi rendtartás alaki jogszemléletével, hanem annak bensőbb tartalmat ad azzal, hogy a jogszemlélet horizontjait eszményi magasságba emeli az erkölcsi világrend követelményeinek a jogi szabályozás körébe vonásával, másfelől gyakorlati értékűvé teszi az anyagelvi életfelfogás tisztult megállapításainak jogi elismerésével. A javaslatba foglalt új szabályozás minden részletén végigvonuló ez az életszemlélet indokolja az ügyvédi karba felvétel szabályozásánál azokat a rendelkezéseket, amelyek szerint az ügyvédek névjegyzékébe felvételhez nem elegendő az egységes bírói és ügyvédi vizsga letételével igazolt elméleti és gyakorlati képzettség, hanem szükségesek az ügyvédi hivatás sikeres gyakorlásához nélkülözhetetlen bizalomnak alapjául szolgáló jellembeli tulajdonságok is, azonfelül szükséges az anyagi megbízhatóság külső megállapíthatósága is (45. §.). 2. Az V. alatt foglalt fejtegetések tüzetesen rámutatnak azokra a válságtünetekre, amelyeket az ügyvédi pálya túlzsúfoltsága idéz elő. Ezúttal is nyomatékosan hangsúlyozom, hogy emellett az oktényező mellett minden más eltörpül
