Képviselőházi irományok, 1935. V. kötet • 239-281., I. sz.
Irományszámok - 1935-258. Törvényjavaslat a kisdedóvásról szóló 1891:XV. t.-c. némely rendelkezéseinek módosításáról
116 258. szám. Melléklet a 258. számú irományhoz. Indokolás „á kisdedóvásról szóló 1891: XV* t.-c. némely rendelkezéseinek módosításáról" benyújtott törvényjavaslathoz. A Kormányzó Űr ö Főméltósága az országgyűlésnek múlt évi április hó 27-én tartott ünnepélyes megnyitása alkalmával külön kiemelte, hogy a szociális politikában nagy figyelmet kell fordítani a széles néprétegek megerősítésére és gondozására, ezért szükség van intézményes családvédelemre és az egyke ellen rendszeres védekezés megindítására. Később augusztus hó 29-én, baranyai beszédében örökértékű szavakkal tolmácsolva az egykerendszerben rejlő nagy nemzeti veszedelmet, az egész magyar társadalmat hívta fel arra, hogy »fordítson minél nagyobb gondot a gyermekek gondozására, a gyermekegészségügy minél intenzívebb fejlesztésére, a nevelés megkönnyítésére, a tehetséges gyermekek felkarolására, hogy a magyarság fájának fiatal hajtása nemcsak minél dúsabb, de minél erősebb is legyen«. Amikor jelen törvényjavaslatomat az országgyűlés elé terjesztem, a Kormányzó Űr Ö Főméltóságának ugyanakkor elhangzott magas kijelentése vezet, amely szerint »a kormány programmjába vette azokat az intézkedéseket, amelyek a népesség megfelelő szaporodása érdekében az azt akadályozó káros irányzatok leküzdésére, továbbá a gyermekegészségügy és nevelés fejlesztésére szükségesek és ma megvalósíthatók.« A nagy világégés és az utána következő válságos idők legmesszebbre kiható befolyása a lelki élet terén a családi gondolat és érzés elsorvadása. Magukra maradt gyermekek, hűtlenül cserbenhagyott családanyák, tömeges elválások és a családi kötelékek semmibevétele jelzi világszerte a talajukat vesztett lelkek bolyongását a világháború nagy lekötöttségéből a másik végtelenbe, a féktelen szabadságba. Neves pedagógusok, híres pszichológusok, a jövőért aggódó nemzetgazdászok és szociológusok, elméleti moralisták és gyakorlati jogászok, a társadalmi élet ütőereit tapogató statisztikusok, orvosok és nem legkisebb mértékben papok mutatnak rá arra, hogy korunk társadalmi bajainak főoka a társadalom sejtjének : a családnak aláhanyatlása. Megállapítják, hogy a jobb jövő útja az erkölcsi nevelés kimélyítésén át vezet. Az erkölcsi nevelés, az egyéni jellemfejlesztés legbiztosabb és legeredményesebb helye azonban a társadalom elkülönült tisztaságában és szentségében megőrzött legkisebb egysége a család. A bajt gyökerében kell gyógyítani, ez pedig csak a jövő nemzedék útján érhető el. Magukban agyermekekben kell felébreszteni a családi tűzhely szeretetének és megbecsülésének érzületét. Ebben a feladatban az iskolának osztoznia kell a szülői házzal.
