Képviselőházi irományok, 1935. V. kötet • 239-281., I. sz.

Irományszámok - 1935-258. Törvényjavaslat a kisdedóvásról szóló 1891:XV. t.-c. némely rendelkezéseinek módosításáról

258. szám^ 117 Az iskolának a gyermeken keresztül kell mégnyernie a szülőt, hogy viszont a szülőn keresztül is megvalósíthatók, legyenek a családi nevelés nagy célkitűzései. Az egyke terjedése, a magas gyermekhalandóság, a tüdővész és lues okainak kutatása során merült fel a kérdés, hogy a kisdedóvó miként volna szorosabban bekapcsolható a gyermek-egészségvédelmi intézményekenálózatába, hogy továbbra is öncélú nevelő tevékenységet iejtsen-e ki vagy pedig alárendelje magát és működését a gyermekhalandóság csökkentésére és a gyermekvédelemre törekvő magasabb nemzeti céloknak ? Ezzel függ össze az a második kérdés, hogy a kisdedóvó tovább is a vallás- és közoktatásügyi miniszter fennhatósága alatt működjék, vagy a belügyminiszter közegészségügyi és szociális igazgatásának hatáskörébe kerüljön ? Elvi megállapítás, hogy a kisdedóvás csak annyiban tartozik a köznevelés szervezetébe, amennyiben ugyanazt az eszközt, a nevelés útjait és módjait használja fel céljai elérésére, mint az iskolák. Azonban lényegesen eltér minden más nevelési intézménytől éppen a cél tekintetében. Az egészségügyi gyermekvédelem részét alkotó kisdedóvás célkitűzését ugyanis nem meríti ki az egészséges életmódra való korai ránevelés. A kisdedóvásnak legelsősorban arról kell gondoskodnia, hogy a nemzet legnagyobb erőforrása, a gyermek-anyag meg is szülessen (egyke elleni küzdelem), másodsorban, — hogy ha megszületett, meg is maradjon (védőszolgálat) és csak miután ezt a kettőt biztosította, akkor lehet szó arról, hogy preventív neveléssel későbbi életének egészséges lef olyhatására is kellő alapot nyújtson. A két első feladat semmiképpen sem tekinthető pedagógiai természetűnek, mert olyan szociális, nemzetgazdasági és közegészségügyi területekre torkollanak, amelyeken a nevelés eszközei felmondják a szolgálatot, sőt nagyrészt egyáltalán nem is alkalmazhatók. Ennek értelmében a kisdedóvóintézet sem öncélú nevelő intézmény, hanem a szociális gyermekvédelmi szervezetbe tartozó népegészségügyi intézmény, amely céljait részben a nevelés eszközeinek felhasználásával éri el. A kisdedóvás alapvető törvénye az 1891: XV. t.-c. is világosan kimondja, hogy a kisdedóvó első feladata a gondozás és ápolás, tehát egészségvédelmi feladat és csak másodsorban utal kulturális célokra. A kisdedóvóintézmény megalapítása óta a társadalmi átalakulással párhuzamosan átalakult és egészen más irányban terelődött. Amíg ugyanis az eredeti elgondolás értelmében a kisdedóvó főleg a polgári középosztály gyermekeinek gondozását és nevelését szolgálta, ma már a legszegényebb néprétegek szülői felügyelet nélkül maradó gyermekeinek szociális intézménye. Éppen ezért a kisdedóvás a maga, jórészt nép egészségvédelmi célkitűzéseit csak úgy tudja megvalósítani, ha kiegészítő részévé lesz a nép- és gyermekvédelem országos szervezetének és ennélfogva helyét azok közt az intézmények közt kell kijelölnünk, amelyek a népvédelemmel és a közegészségüggyel foglalkoznak. A fentiekben vázolt magasabb egyetemes nemzeti érdekek a nemzet jövője érdekében követelik, hogy a kisdedóvást egész személyzetével együtt a vele járó összes felelősséggel a m. kir. belügyminiszter rendelkezésére kell bocsátani azzal, hogy a kisdedóvás keretében folyó nevelő tevékenység ellenőrzését továbbra is a vallás- és közoktatásügyi miniszter gyakorolja. A gyermek- és családvédelem intézményes megoldásának egyik nélkülözhetetlen feltétele tehát, hogy az iskolaköteles koron alul lévő gyermekek gondozása ugyanannak az igazgatási ágnak szerves részévé váljék, amely az egész kérdéscsoport egységes elgondolását irányítja. Ennélfogva az a jogkör, amelyet a kisdedóvásról szóló 1891: XV. t.-c. a vallás- és közoktatásügyi miniszterre ruházott, a kisdedóvók és gyermekmenházak átadásával együtt a m. kir. belügyminiszterre száll át. Minthogy pedig a jelen törvényjavaslat nem annyira hatásköri eltolást,