Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.

Irományszámok - 1935-198. Törvényjavaslat a hatósági orvosi szolgálatról és közegészségügyi törvények egyéb rendelkezéseinek módosításáról

198. szám. 41 mának a megállapítását pedig a belügyminiszterre bízza. Ez azért kívánatos, mert a Tanács bizottságokban fog működni, a bizottságok száma pedig a fejlődő viszonyok alakulásától függ, ehhez kell igazodnia a tagok számának is. Ezért helyes az, hogy a tagok számát ne rögzítsük meg. A jelenlegi állapottal szemben változtatás az is, hogy a bizottsági tagok hat éves megbízatási ideje helyett a javaslat csak három évet állapít meg. A 14. §-hoz. Ez a rendelkezés a belügyminiszter előzetes jóváhagyásának kikötése útján azt kívánja lehetővé tenni, hogy a belügyminiszter főfelügyelete alá tartozó hatóságoknál, intézeteknél és intézményeknél alkalmazást kereső orvosok kiválasztása a szakképzettség, egyéni rátermettség, megbízhatóság és érdemesség szempontjának figyelembevételével, lehetőleg egységes elvek szerint történjék. Ennek a rendelkezésnek nagy jelentősége van, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a belügyminiszternek ez á beavatkozási joga elég széles területre terjed ki, így legelsősorban Budapest székesfőváros hatósági orvosaira, az összes vármegyék, városok és községek kórházi orvosaira, az Országos Társadalombiztosító Intézetnek, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének orvosaira stb. Elkerülhetetlenül szükségesnek tartom azonban, hogy ez a rendelkezés a törvényjavaslatba felvétessék, mert nézetem szerint a belügyminiszter főfelügyeleti jogának hatékony gyakorlásáról, —- ha részére a most tárgyalt jog biztosítva nincs — beszélni sem lehet. A 15. §-hoz. Az e szakaszban foglalt rendelkezés az egészségvédelmi szolgálatnak 10 évre tervezett országos kiépítésével áll szoros összefüggésben. A felmerülő költségek fedezése ugyanis részben állami, részben törvényhatósági, részben pedig községi hozzájárulás útján történik ma és terveztetik a jövőben is. Minthogy a törvényhatóságok és községek a hozzájárulásról költségvetésük keretében gondoskodnak s a szükséges hitelösszegnek esetleg hivatalból beállítására vagy felemelésére is sor kerülhet, ennek folytán az 1927 : V. t.-c. 42. §. {3) bekezdésében, 43. §. (2) bekezdésében és 44. §. (1) bekezdésében foglaltakhoz képest ily értelmű rendelkezés kiadásához megfelelő jogalapot kellett biztosítanom. A 16. §-hoz. Az 1876 : XIV. törvénycikk olyan időből származik, amikor a himlőoltáson kívül a többi fertőző betegség ellen védőoltással való védekezés ismeretlen volt. Az idézett törvény 81. és 157. §-ai lehetővé teszik ugyan, hogy az egyes törvényhatóságok saját területükön a járványok megelőzése illetve továbbterjedése érdekében szükséges intézkedéseket megtegyék, ezek között a kötelező védőoltások elrendelését is. Kívánatos volt azonban, hogy erre nézve világos szabály állíttassék fel, annál is inkább, mert eddig nem volt lehetőség arra, hogy szükség esetén az egész országra vagy egy részére vonatkozólag a lakosság beoltását maga a belügyminiszter rendelhesse el. A kolera és pestis ugyan a háború óta országunk lakosságát nem fenyegeti, de behurcolásának lehetőségét kizárni nem lehet. Epp ezért a védekezésre mindig készeknek kell lennünk. Ennek igen hatásos módja a védőoltás. A diftéria elleni védekezésnek ma leghatásosabb módja a preventív védőoltás. Jelenleg 18 törvényhatóság már elrendelte e védőoltást, de egyrészt még számos törvényhatóság területén nem kötelező az, másrészt nem mindenütt viszik ezt keresztül kellő pontossággal. Hazánkban jelenleg már egy milliónál több gyermek kapott védőoltást diftéria ellen. Megállapítható, hogy az oltás veszélytelen és az eredmények igen jók. Ezért elérkezett az ideje annak, hogy az egész országban elrendeltessék a gyermekeknek védőoltása diftéria ellen. Ismeretes, hogy az ország bizonyos területein minden évben fellép a hastífusz és sok embert tesz hosszabb időre munkaképtelenné, s a megbetegedetteknek Képv, iromány. 1935—1940, IV, kötet. 6