Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.

Irományszámok - 1935-198. Törvényjavaslat a hatósági orvosi szolgálatról és közegészségügyi törvények egyéb rendelkezéseinek módosításáról

42 198. szám. mintegy 10%-a meghal. A hastífusz elleni védőoltás értéke a háború alatt és azóta is ismételten bebizonyult. A jövőben indokolt esetben igénybe kívánom venni a hastífusz elleni védekezésben a védőoltást, legalábbis azokban a községekben, ahol tapasztalat szerint e betegség minden évben mutatkozik és azoknak az egyéneknek (pl. ápolószemélyzet, a beteg hozzátartozói) megvédése érdekében, akik a fertőzés lehetőségének ki vannak téve. A 17. §-hoz. Az (i) bekezdés szerint a m. kir. tiszti főorvosok és m. kir. tiszti orvosok illetményüket — tekintet nélkül területi beosztásukra — a jövőben az államtól fogják kapni. A (2) bekezdés a vármegyei főorvosokról és járási orvosokról nem tartalmaz külön rendelkezést, ezek ugyanis a járandóságaikat ezideig is az állam terhére kapták. A törvényhatósági jogú városok főorvosai és tiszti orvosai, úgyszintén a megyei városok ügyvezető orvosai illetményét azonban ezidőszerint teljes mértékben a városok viselik. Minthogy a javaslattal az állam amúgyis tehertöbbletet vállal, indokoltnak mutatkozik, hogy a városok a területükön működő m. kir. tiszti főorvosok, illetőleg m. kir. tiszti orvosok illetményeinek fedezésére az állam javára hozzájárulást fizessenek. Ez a rendelkezés legkevésbbé sem kíván a városokra a jelenleginél magasabb terheket róni. A hozzájárulás évi összegét az állami költségvetésben kell megállapítani s így a törvényhozásnak a szükséges mérték felől mindenkor módjában lesz megfelelően határoznia. A törvényhozás által megállapított összeget az érdekelt városok között az ott működő m. kir. tiszti főorvosok és m. kir. tiszti orvosok létszámának arányában a belügyminiszter osztja fel. A 18. §-hoz. (1) bekezdés. Az 1888 : VII. t.-c. 72. §-a értelmében létesített ebadó e törvény végrehajtása során minden megkötöttség nélkül úgy állategészségügyi, mint közegészségügyi célokra egyaránt felhasználható volt. Az 1928 : XIX. t.-c. 37. §-a megváltoztatta ezt a helyzetet olyan értelemben, hogy az ebadóból befolyó jövedelmet teljesen állategészségügyi és állatenyésztési dologi kiadások fedezésére jelölte ki, fenntartotta azonban átmenetileg, az 1938. év végéig, azt a lehetőséget, hogy a szóbanlévő bevételek felerészben közegészségügyi célokra fordíttassanak. Ez a bekezdés ezt az átmeneti állapotot 1948. év végéig hosszabbította meg. Erre a meghosszabbításra feltétlenül szükség van, mert különben 1938 után újabb forrást kellett volna nyitni a kieső bevételek pótlására. Az ebadó felerészének közegészségügyi célokra történő igénybevételét különösképpen indokolják az egészségvédelmi szolgálat kiépítésével kapcsolatos azok a kiadások, melyek fedezéséről más úton gondoskodás nem történhetik. Az ebadó jövedelmének mikénti kezelésére nézve adott rendelkezés gyakorlati célt szolgál. (2) bekezdés. Ez a rendelkezés az 1928 : XIX. t.-c. 37. §. hetedik bekezdésében foglalt rendelkezésnek olyan kiegészítése, amely az (1) bekezdésben foglalt rendelkezésből okszerűen következik. A 19. §-hoz. A hatósági orvosi szolgálat körében, valamint a Közegészségügyi Intézet által magánfél érdekében kifejtett tevékenység ma is díjazás alá esik. E díjazás kérdésének rendezésére nyújt törvényes lehetőséget ez a szakasz. A díjazást illető összes rendelkezéseknek az érdekelt miniszterrel egyetértőleg történő kiadására a belügyminiszter kap felhatalmazást. A 20. §-hoz. Az 1876 : XIV. törvénycikknek és az 1908 : XXXVIII. törvénycikknek az egészségügyi bizottságok létesítésére vonatkozó rendelkezései a közegészségügyi érdekek előmozdítása terén kevés gyakorlati eredményt tudtak felmutatni. Sőt e bizottságoknak a járványvédelembe való közvetlen bevonása sem szolgálta azt a célt, hogy a járványok elleni védekezés ezúton hatályosabbá