Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.

Irományszámok - 1935-198. Törvényjavaslat a hatósági orvosi szolgálatról és közegészségügyi törvények egyéb rendelkezéseinek módosításáról

40 198. szám. A 11. §-hoz. (í) A hatósági orvosi szolgálatnak teljes egészében való államosítását a jelenlegi államháztartási viszonyok mellett megvalósítani nem volt lehetséges. Gondoskodnom kellett tehát arról, hogy a hatósági orvosi szolgálat ellátásában szintén résztvevő városi orvosok, községi orvosok és körorvosok kiválasztása képességeiknek, szakképzettségüknek, egyéni rátermettségüknek elbírálása tekintetében az államhatalomnak megfelelő befolyás biztcsíttassék, Ezidőszerint ugyanis a törvényhatósági jogú és megyei városi orvost a törvényhatósági bizottság, illetőleg a képviselőtestület élethossziglan választotta (1908 : XXXVIII. t.-c. 6. §. (s) bek., 1929 : XXX. t.-c. 68. §. (s) bek.), a községi orvost a község képviselőtestülete élethossziglan választotta (1908 : XXXVIII. t.-c. 6. §. (2) bek.), a körorvost pedig az orvosi kört alkotó községek képviselőtestületeinek kiküldöttei és az alispán által kiküldött törvényhatósági bizottsági tagok együttes gyűlésén élethossziglan választották (1908: XXXVIII. t.-c. 6. §. (3) bek.). A közegészségügy érdekében az a megoldás mutatkozott leginkább célravezetőnek, hogy a szóbanlévő orvosok választás helyett kinevezés alá essenek, a kinevezési jogkör pedig a belügyminiszterre ruháztassék. A (2) bekezdés kifejezett rendelkezést tartalmaz oly értelemben, hogy az (i) bekezdésben említett orvosok szolgálati jogviszonya a kinevezési rendszer folytán sem változik, tehát ezek városi, illetőleg községi tisztviselők maradnak, képviselőtestületi tagságuk változatlanul fenmarad s rendszeres személyi járandóságaik továbbra is az érdekelt közületeket terhelik. A (3) bekezdés azt kívánja biztosítani, hogy a városi, a községi és a körorvos tevékenységét a különleges helyi viszonyoknak megfelelően — a jogszabályok által megszabott korlátokon belül — szabály rendeleti úton továbbra is meghatározni lehessen. A (*) bekezdés, gyakorlati tapasztalatoknak megfelelően, a közegészségügyi érdekeket az esetleges helyi érdekektől függetleníteni kívánja azzal az intézkeddéssel, hogy az (1) bekezdésben említett, belügyminiszteri kine\ ezés alá eső orvosok szabályszerű elbánás alá vonására a belügyminisztert is feljogosítja. A 12. §-hoz. Az (1) bekezdés annak az elgondolásnak ad kifejezést, hogy az ezidőszerint tényleges szolgálatban álló városi, községi és körorvosok az 1. §. (2) bekezdésben megkívánt magasabb képesítés hiányában is, jelenleg betöltött állásukat továbbra megtarthatják. Természetszerű, hogy más, bár hasonló jellegű állást csupán az 1. §. (2) bekezdésben előírt feltételek fennforgása esetén nyerhetnek el. A (2) bekezdés átmeneti jellegű intézkedés, amely bővebb magyarázatra nem szorul. A 13. §-hoz. Az 1876: XIV. törvénycikk a közegészségi ügyek tudományos tárgyalása céljából, véleményező és indítványozó testületként az Országos Közegészségi Tanácsot állította fel. Megállapította egyúttal a Tanács összetételét és meghatározta azokat a feladatokat is, melyeket el kell látnia. Az Országos Közegészségi Tanács létesítésére nagy szükség volt és változatlanul szükség van ma is. Az orvostudomány és a közegészségügy erős fejlődése, specializálódása, tagozódása folytán ugyanis gyakran merülnek fel olyan kérdések, amelyekre mértékadó véleményt csak az illető szakkérdéssel speciálisan is foglalkozó szakemberek tudnak adni. Ezért a törvényjavaslat a Tanácsot továbbra fenntartja., csupán annak nevét módosította -»Országos Közegészségügyi Tanácsra« és szervezetét változtatta meg. -Amíg ugyanis az 1876 : XIV. t. c. 171. § a szerint a Tanácsnak 12 rendes és meghatározatlan számú rendkívüli tagja lehetett, addig a javaslat a rendkívüli tagságot —• mint céltalant —• megszüntette, a tagok szá-