Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.

Irományszámok - 1935-197. Törvényjavaslat az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról

14 197. szám. A 4. §-hoz. Az iparűzés feltételeinek módosítását célozza é Szakasz s a villamos energiának ellenérték fejében elosztásával foglalkozó vállalkozás részére lehetővé teszi a villamos szerelő ipar gyakorlását a kis- és nagyközségek területén is. A törvényhozás Magyarország villamosításának előmozdítása érdekében megalkotta a villamos energia fejlesztéséről, vezetéséről és szolgáltatásáról szóló 1931 : XVI. törvénycikket. Azokat a gazdasági és kulturális előnyöket, amelyeket e törvény végrehajtása jelent, nagyméitékben veszélyezteti azonban az a körülmény, hogy az újonnan villamosított területeken nincsen megfelelő számú és képzettségű villamosszerelő iparos, akik a lakóházakban, gazdasági épületekben stb. szükséges -villamos szerelői munkálatokat: az úgynevezett házi szereléseket elvégezni képesek lennének s ha van is egy-két szerelőiparos, azok a villamosítás alkalmával tömegesen jelentkező munkának eleget tenni nem tudnak, sok esetben a kellő hozzáértéssel sem rendelkeznek és a megrendelőknek — tőke hiányában -—* hitelezni nem képesek. A villamosításnak pedig rendkívül jelentős érdeke fűződik ahhoz, hogy azokban a községekben, amelyekben a villamosvállalatok a villamos energia vezetésére és elosztására szolgáló vezetékeket elkészítik, a közönség részére szükséges házi vezetékeket is olcsón, jól és gyorsan elkészítsék. Ezen az akadályon csupán úgy lehet segíteni, ha a villamos energiát elosztó vállalatok háziszereléssel maguk is foglalkozhatnak. Ennek ezidőszerint ipari közigazgatási jogi akadályai vannak. Az ipartörvény rendelkezései értelmében ugyanis a villanyszerelőipar iparengedély alapján gyakorolható képesítéshez kötött ipar, az ilyen ipart pedig csupán az gyakorolhatja, aki az előírt képesítést a saját személyében igazolja, vagy a szerelést gyárszerűen végzi. Miután a szerelőipart gyárszerűen a gyakorlatban nem lehet űzni, néhány vállalattól eltekintve, amelyek még az 1922 : XII. törvénycikk életbelépése előtt kaptak szerelésre ipar jogosítványt, villamos vállalalatok házi szerelésére ipar jogosítványt nem szerezhetnek. Lehetővé kell tehát tenni, hogy a villamos energiát elosztó vállalatok villanyszerelői ipart a kézműipar szokásos keretei között folytathassanak ott, ahol az említett okokból erre szükség van, a kis- és nagyközségekben. Másfelől azonban nem lehet szem elől téveszteni a villanyszerelő kisiparosságnak jogos érdekeit sem, azért meg kell gátolni, hogy a villamosenergia elosztásával foglalkozó vállalatok városok területén, ahol megfelelő kisiparos van, házi szereléssel is foglalkozzanak és ezáltal a villanyszerelő kisiparossággal szemben versenyt támasszanak. Következően: a törvényhatósági jogú és a megyei városok területén a javaslat a villamosenergiát szolgáltató vállalatokat még abban az esetben is, ha erre szerzett joguk-van, eltiltja a szereléstől s így ezeken a helyeken a javaslat a kisiparosság részére kizárólagosságot biztosít. Az 5. §-hoz. A gazdasági válság óta egyre jobban erősödik az a mozgalom, amely a kézművesiparosság versenyképesebbé tételét tűzte ki céljául. A cél elérésére Európaszerte legalkalmasabb eszköznek tartják az önállósulásnak képesítő vizsgához való kötését. Többek között Németország, Ausztria, Bulgária, Lengyelország, Jugoszlávia is a mestervizsgálat sikeres letételétől tette függővé a kéz művesiparosok önállósulását és, ha tekintetbe vesszük, hogy a mai rendszer mellett az önállósulni kívánó segédnek nem kell számot adni gyakorlati és elméleti szaktudásról, akkor magától értetődőnek látszik a jelen szakasz első bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amelytől kéz művesiparosaink szakképzettségének korunk szellemi és anyagi fejlődéséhez méltó átalakulását lehet remélni. A mestervizsgálat gyakorlati és elméleti anyagának megállapításánál gondoskodás fog történni arról, hogy a segéd számot adjon nemcsak gyakorlati szaktudásáról, kézügyességéről, de önköltségszámítási ismereteiről, anyagismeretéről, stb. és végül azokról a legegyszerűbb gazdasági ismeretekről is, amelyeket ma a gazdasági élet legkisebb tényezője sem nélkülözhet. A kézművesiparosság szaktudá-