Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.
Irományszámok - 1935-197. Törvényjavaslat az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról
197;-ssfi&m. 15 sának emelésére hazánkban különösen nagy szükség van, mert a húsznál kevesebb munkavállalót foglalkoztató, több mint másfélszázezer munkaadó mintegy évi 3 / 4 milliárd pengő termelési értékkel jelentős helyet foglal el a magyar közgazdaságban. A második bekezdésnek az a rendelkezése, hogy a segédi gyakorlat időtartama a jelenlegi két évről, a nehezebben elsajátítható iparoknál két és fél évről négy évre meghosszabbítható, — ugyancsak azt a célt szolgálja, hogy kéz műipar osaink mennél tökéletesebb szaktudással felfegyverkezve induljanak a gazdasági élet küzdelmeibe. A végrehajtási rendelet fog gondoskodni arról, hogy a mestervizsgálatnál a közszempontok érvényesüljenek s a vizsgálat tényleg csak a szaktudás emelését szolgálja, egyébként az ne legyen akadálya az új egyedek önállósulásának. Az 1922 : XII. t.-c. 18. §-ának harmadik bekezdése értelmében annak, aki képesítéshez kötött ipart kíván űzni és tanviszonyban nem állott, ha az illető iparban a tanidő tartama rendelettel meg van állapítva, ennek az időtartamnak és a segédi gyakorlatnak tartamát legalább egy évvel, a segédi vizsgálat eredményes letétele esetében pedig legalább hat hónappal meghaladó időn át végzett szakbavágó munkát kell igazolnia. Ha pedig olyan ipart kíván űzni, amelynél a tanidőnek tartamát rendelet nem írja elő, a segédi gyakorlat tartamának megfelelő időn át végzett szakbavágó munkán kívül a törvény 89. §-a első bekezdésében megállapított tanidőnek legrövidebb tartamát legalább két évvel, a segédi vizsgálat eredményes letétele esetében pedig legalább egy évvel meghaladó időn át végzett szakbavágó munkát kell munkakönyvvel igazolnia. Önként értetődik, hogy a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után a törvény rendelkezéseinek megfelelően mindkét esetben a mestervizsgálatot is le kell tenni. A törvényjavaslat 5. §-ának utolsó bekezdése lehetővé teszi, hogy az illetékes miniszter mestervizsgálat letételére bocsássa azt, aki valamely képesítéshez kötött iparban az előbb említett rendelkezések szerint megállapítottnál legalább három évvel hosszabb időn át végzett szakbavágó munkát, ezt azonban szabályszerűen igazolni nem tudja. Ez a rendelkezés a képesítés igazolásának szabályain lényegileg nem üt rést, mert ez alapon az illető csak kivételes méltányosságból bocsátható mest er vizsgálat ra. A 6., 7., 8. §-oJchoz. Lényegében nem tartalmaznak mást, mint az 1922 : XII. t.-c. 20., 24. és 25. §-ának a mestervizsgálat kötelezővé tétele folytán szükséges módosítását. Tehát a törvényjavaslat rendelkezik aziránt, hogy az oktatási intézetek eredményes látogatása, illetőleg elvégzése esetében a szakbavágó gyakorlat kimutatásán felül a mestervizsgálat letétele is elengedhető, továbbá, hogy egyik képesítéshez kötött ipar gyakorlására áttérés alkalmával az iparhatóság a szakvizsga letétele helyett a mestervizsgálat letételét kívánhatja meg. A túlnyomóan nők által űzött iparokban az illetékes miniszter továbbra is megállapíthat általános hatályú könnyítéseket, azonban gondoskodás történik arról, hogy a mestervizsgálat alól felmentést ne lehessen adni. A 9. §-hoz. Az e szakaszban foglalt rendelkezések megállapítják a mestervizsgálat cé]ját, a vizsgálatra bocsátás szabályait és a mester cím használatára jogosultságot, E kérdéssel részletesebben az 5. §. indokolása foglalkozik. A szakasz felhatalmazza az illetékes minisztert arra, hogy a mestervizsgálat szervezetét, működését, a vizsgálat anyagát stb. megállapítsa. Tekintettel arra, hogy a vizsgála-t anyaga a technikai fejlődéssel változás alá esik, célszerűbb a felsorolt kérdések szabályozását rendeleti útra tartani fenn. A 10. §-hoz. A kötelező mester vizsgálat bevezetése folytán a szerzett jogok biztosítása érdekében szükséges átmeneti rendelkezéseket tartalmazza.
