Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-121. A képviselőház igazságügyi és földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a család hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról" szóló 110. számú törvényjavaslat tárgyában

121. szám. 271 részesednek és hogy a felszabadult vagyon közöttük természetben miként osztassék meg. Az előző bekezdésben meghatározott eljárás során a kir. közjegyző vagy a hitbizományi bíróság — szükség esetében az érdekelt hitelezők meghallgatása útján is — megkísérli a 22—28. §-okban említett terhek megosztása vagy egyéb módon rendezése iránt is az egyesség létrehozását. A második és harmadik bekezdésben meghatározott eljárást mellőzni kell vagy meg kell szüntetni, ha a részesedésre jogosultak az eljárás bármely szakában a létrejött közokirat bemutatásával igazolják, hogy a 17. §. rendelkezéseinek megfelelő oly egyességet kötöttek, amely — telekkönyvi bekebelezésre alkalmas módon — rendezi azt a kérdést, hogy a felszabadult vagyonban a 12—16. §-okban foglalt rendelkezések értelmében kik és milyen arányban részesednek és hogy a felszabadult vagyon közöttük természetben miként osztassék meg. 19. §. A hitbizományi kötöttségből felszabadult ingatlanvagyont felszabadulásától kezdve mindaddig, amíg a részesedés megnyíltától számított hat év el nem telt, sem élők közötti jogügylettel, sem halál esetére szóló rendelkezéssel elidegeníteni vagy megterhelni az érdekeltek beleegyezésével sem lehet, hacsak a törvény kivételt nem tesz. Ezt a tilalmat a részesedésre jogosultak tulajdonjogának bejegyzésével egyidejűleg a telekkönyvbe is be kell jegyezni. Az elidegenítési tilalom nem akadálya annak, hogy az ilyen felszabadult s a részesedésre jogosult személyre (12—14. §.) átszállott ingatlan tulajdonosa az elidegenítési tilalommal terhelt ingatlan tekintetében törvényes örökösei között osztályt tegyen. Az elidegenítési tilalom nem gátolja az ingatlannak olyan szerző félre átruházását, aki a hitbizományi kötöttség alatt maradó vagyonra nézve hitbizományi várományos. Az elidegenítési tilalom egyébként az eiső bekezdésben meghatározott idő alatt az ilyen szerzővel szemben is tovább fennáll. Az elidegenítési tilalom a kisajátítást s a telepítési célra jogszabályon alapuló igénybevételt nem gátolja. 20. §. A felszabadult vagyon tulajdonosa kérheti, hogy a hitbizományi bíróság az előző §-ban meghatározott tilalmat a felszabadult vagyonnak vagy egy részének az egyidejűleg bemutatott okiratban foglalt jogügylettel való elidegenítése céljára oldja fel. A hitbizományi bíróság a tilalmat csak akkor oldhatja fel, ha a földmívelésügyi miniszter megállapítja, hogy a felszabadult ingatlanoknak vagy azok egy részének a bemutatott okiratban foglalt jogügylettel elidegenítése földbirtokpolitikai szempontból kívánatos. Ha az előző bekezdésben említett feloldás esetében az elidegenítési tilalom alól feloldott ingatlanokat a részesedés megnyílta előtt a vagyon utolsó hitbizományi birtokosa (10. §.) idegeníti el, az elidegenített ingatlanok ellenértékét a felszabadult vagyonhoz kell csatolni s arra a 10—18. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha az ellenérték készpénzből vagy más ingóságokból áll, a hitbizományi bíróság az elidegenítési tilalom feloldásával egyidejűleg az ellenértéknek zárolt betétként elhelyezését vagy a felszabadult vagyonhoz csatolásnak más alkalmas módon való biztosítását rendeli el. Az ilyen ellenértéket nem kell a felszabadult vagyonhoz csatolni akkor, ha a vagyon utolsó hitbizományi birtokosa az ellenértéket a hitbizományi bíróság ellenőrzése mellett a hitbizományi kötöttség alatt maradt vagyon vagy a felszabadult vagyon tehermentesítésére fordítja. A hitbizományi bíróság azt is megengedheti, hogy a vagyon utolsó hitbizományi birtokosa a felszabadult vagyonhoz már hozzácsatolt ellenértéket a hitbizományi bíróság ellenőrzése mellett a hitbizományi kötöttség alatt maradó