Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-121. A képviselőház igazságügyi és földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a család hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról" szóló 110. számú törvényjavaslat tárgyában

272 121. szám. vagyon vagy a felszabadult vagyon tehermentesítésére fordítsa. Az előző bekezdés rendelkezéseit meg­felelően kell alkalmazni arra az ellen­értékre is, amely kisajátítás vagy tele­pítési célra történt igénybevétel eseté­ben a felszabadult vagyonhoz tartozó ingatlan helyébe lép. A felszabadult vagyon utolsó hitbi­zományi birtokosa az elidegenítési ti­lalom feloldására irányuló kérelmével kapcsolatban a hitbizományi bíróság­tól annak megengedését is kérheti, hogy a felszabadult vagyont vagy an­nak egy részét erdőterület szerzésére fordíthassa vagy a felszabadult va­gyont vagy annak egy részét szabad vagyonához tartozó erdőterülettel cse­rélhesse ki úgy, hogy ez az erdőterület a hitbizományi kötöttség alatt maradó vagyonhoz csatoltassék. Ennek meg­engedését a hitbizományi birtokos csak a hitbizományi kötöttség alatt maradó vagyon jogerős kijelölésétől számított két éven belül, az evégből létrejött jogügyletről felvett okirat bemutatá­sával és csak akkor kérheti, ha erre vonatkozó szándékát a 8. §. értelmé­ben bejelentette. Ha a hitbizományi bíróság a kérelemnek helyt ad, az így elidegenített vagy kicserélt vagyon he­lyébe lépett erdőterületet a hitbizo­mányi kötöttség alatt maradó vagyon­hoz csatolja. Az elidegenítési tilalom feloldására nézve egyébként ebben az esetben is a jelen §. első bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni. Az előző bekezdés rendelkezései szem­pontjából az erdőterülettel egy tekintet alá esik az a terület, amelyen jogszabály vagy erdőrendészeti hatósági rendel­kezés értelmében erdőt kell telepíteni. A hitbizományi bíróságnak a jelen §. értelmében hozott határozata pó­tolja azt a hatósági tudomásulvételt, hozzájárulást vagy jóváhagyást, amely a földbirtok helyesebb megosztását sza­bályozó rendelkezésekről szóló 1920 : XXXVI. törvénycikk és az ezt kiegé­szítő vagy módosító törvények értelmé­ben ingatlan elidegenítéséhez szükséges. 21. §. A hitbizományi bíróság — a fel­szabadult vagyon tulajdonosának kérel­mére — az érdekeltek meghallga­tása után a 19. §-ban meghatározott megterhelési tilalmat feloldhatja, ha a megterhelés hasznos beruházások vé­gett szükséges. A beruházások végre­hajtását a hitbizományi bíróság a tila­lom feloldásával egyidejűleg megfelelő kikötésekkel biztosítja és a kikötések teljesítését ellenőrizteti. 22. §. Ha a hitbizományi kötöttség alól felszabadult ingatlanokat dologi kegyuraság terheli s azokat akár a részesedésre j ogosultak közötti felosztás (12. §.), akár földbirtokpolitikai célra szükséges elidegenítés (20. §.) során eldarabolják, az egyes ingatlanrészletek tulajdonjogát csak akkor lehet a szerző fél nevére átírni, ha az érdekelt egy­ház nyilatkozatával igazolják, hogy a kegyúri terhek viselése vagy meg­váltása kellően biztosítva van. Ha a földbirtokpolitikai célra szükséges elidegenítés az ingatlan eldarabolása útján történik, arra kell törekedni, hogy a kegyúri terhek megfelelő ingat­lanrész kihasítása és az egyház tulajdo­nába bocsátása útján megváltassanak. Ha e tekintetben az egyház és a tulaj­donosok között vita támad, a vallás­os közoktatásügyi miniszter dönt. 3. A jelszabaduló vagyonban részesedők felelőssége a hitbizomány terheiért. 23. §. Azokért a terhekért, amelyek a hitbizományt a részesedés megnyíl­takor jogszabály vagy az alapítólevél rendelkezése értelmében özvegyi tar­tás, leányivadékokat vagy más sze­mélyeket illető ellátás, tartás, kiháza­sítás, életjáradék, hajadoni jog címén terhelik, egyrészt a hitbizományi bir­tokos a hitbizományként lekötve ma­radó vagyon jövedelmével, másrészt mindazok, akik a felszabadult hit­bizományi vagyonból részesednek, az utóbbiak azonban csak a nekik jutó vagyonrészek értéke erejéig egyetem­legesen felelősek; egymásközti vi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom