Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-121. A képviselőház igazságügyi és földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a család hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról" szóló 110. számú törvényjavaslat tárgyában

258 121. szám. 41. Egyébként a 30. §. harmadik és ezt követő rendelkezéseivel szemben felmerült az az aggály, hogy ezek a rendelkezések nincsenek összhangban a magánjognak azokkal a szabályaival, amelyek a gondnokoltak vagyoni érdekeit megfelelő védelemben részesítik. A bizottság ezt az aggályt nem tartja alaposnak s a 30. §. rendelkezéseit az említett vonatkozásban is helyesli. Ezek a rendelkezések ugyanis természetszerű következményei annak, hogy a törvény a hitbizomány intézményét átalakítja. Ennek az átalakításnak többek között az a célja, hogy a hitbizományi gazdálkodás az okszerű gazdálkodásnak mintegy mintaképe legyen, hogy a hitbizományok fokozottabb mértékben vegyék ki részüket a nemzeti termelésből, általában, hogy bizonyos magasabbrendű nemzeti célok szolgálatára alkalmasak legyenek. Ezért a törvény megfelelő védelemben is kívánja részesíteni a hitbizományokat, például azzal, hogy a hitbizományi állagvagyonra még köztartozások behajtása végett sem engedi meg a végrehajtást. Nyilvánvaló, hogy a hitbizományi birtokosokra váró feladatok teljesítésére nem képes s az ezek által a feladatok által indokolt védelemben sem részesülhet például az, aki elmebetegség, gyengeelméjűség, vagy tékozlás miatt gondnokság alatt áll. A törvényjavaslat szóbanlévő rendelkezését tehát közjogi elemek szövik át s így azt nem lehet pusztán a magánjog szempontjaiból vizsgálat alá venni. Egyébként sem lehet magánjogi jogfosztásról beszélni akkor, amikor a szóbanlevő relatív kizárási okok alapján nem a hitbizományi birtokost a hitbizományi birtoklásból, hanem csak a várományost az utódlásból lehet kizárni és ezt is csak úgy, hogy a kieső családtagnak, sőt a vele szemben tartásra jogosultaknak illő eltartását is megfelelő módon biztosítják. 42. Foglalkozott a bizottság a 30. §. utolsóelőtti bekezdésében foglalt második mondat törlésének kérdésével is. E mondat törlése azzal a következménnyel járna, hogy mihelyt a kizárt elődnek a kizárás után ivadéka születik, a más ágból birtokba lépett hitbizományi birtokosnak a hitbizományt azonnal át kellene engednie ennek az ivadéknak a részére. Ezt a megoldást a bizottság nem tartaná helyesnek, mert az előd kizárása esetében az utód éppen úgy érvényes jogcímen lép birtokba, mint az előd halála esetében, reá nézve tehát érvényesen megszerzett jogtól való megfosztást jelentene, ha pusztán azért, mert a kizárt elődnek az ő birtokbalépése után később ivadéka születik, a* hitbizományi birtoklást azonnal át kellene engednie. A gazdálkodás zavartalan folytonosságához fűződő közgazdasági érdeket is sértené, ha a hitbizományi birtokosnak állandóan azzal kellene számolnia, hogy birtoklása ilyen — rajta kívül fekvő körülmény folytán — bármikor megszünhetik. 43. A 34. §-szal kapcsolatban a bizottságbán arra irányuló indítvány hangzott el, hogy e §. több rendelkezésében a »hitbizomány« szó elé a »belföldi« szó szúrassék be annak kidomborítása céljából, hogy csupán belföldi hitbizományok, nem pedig pl. egy belföldi és egy külföldi hitbizomány cumulálásának van akadálya. Ez a módosítás nemcsak felesleges, de jogdogmatikai szempontból merőben helytelen is lenne, mert önként értődik, hogy a magyar hitbizományi törvény rendelkezései csak a magyar hitbizományok jogi sorsát rendezhetik. Teljesen alkalmazhatatlan is a halmozás tilalmára vonatkozó rendelkezés valamely külföldi hitbizományra, mert azt a kérést, hogy valamely külföldi hitbizományt a magyar hitbizományi birtokos megtarthat-e vagy azt tovább kell-e adnia és ha igen, kinek kell tovább adnia, a magyar törvény hatályosan nyilván nem is rendezheti. 44. A 34. §-szal kapcsolatban felvetődött a bizottságban az a kérdés is, hogy nem kellene-e külön rendelkezést felvenni arra az esetre, ha valamely hitbizomány birtokosára ugyanabban az időpontban egynél több hitbizomány száll.