Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-121. A képviselőház igazságügyi és földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a család hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról" szóló 110. számú törvényjavaslat tárgyában

256 121. szám. díjas tisztviselőt stb. arra kényszerítené, hogy az egész hitbizományi vagyonnal szemben egységesen fennállott követelésének a vagyonrészek arányában töredékekben való behajtásával kísérletezzék. Sőt ilyen törvényi rendezés mellett ezek a gazdaságilag gyengébb felek követelésük fedezetének egy részétől a hitbizományra esőteheirészneka23. §. második bekezdése alapján történő leszállítása következtében esetleg el is eshetnének. Nem lenne helyes oly törvényi rendelkezés sem, amely a jogosult családtagok, nyugdíjasok stb. követelésének ingatlanban megváltását rendelné el, mert a jogosultak élettartamához kötött követelésekről van szó, amelyek esetleg egészen rövid ideig állnak fenn. E részben is teljesen kielégítő tehát az a rendelkezés, amely csupán lehetővé teszi az egyes kötelezettségeknek egyesség útján való végleges megváltását. Egyébként a bizottság úgy véli, hogy bár az érdekelteknek a 23. §. utolsó bekezdése alapján kötött megegyezése egészen különböző tártain ú lehet és bár az ilyen egyességi rendezést már a 18. §. módosított szövege nagymértékben elősegíti, célszerű a 23. §. utolsó bekezdését olyan egyességi rendezésre vonatkozó rendelkezéssel kiegészíteni, amely egyesség értelmében a jogosultak egész követelésüket egyedül a hitbizományi birtokossal szemben érvényesíthetik. Az ilyen egyesség létrejövetelét ugyanis a bizottság megítélése szerint elősegítené oly törvényi rendelkezés, hogy ily egyesség esetében a mindenkori hitbizományi birtokos javára keretbiztosítéki jelzálogjogot kell bekebelezni annak a követelésnek a biztosítására, amelyet a mindenkori hitbizományi birtokos a felszabadult vagyon tulajdonosaival szemben az ezekre eső teherrész megtérítése iránt támaszthat. Egyébként a 23. §. utolsó bekezdésében helyesen nyilván nem az »előbbi bekezdésre«, hanem az »előző bekezdésekre« kell utalni. Mindezekre figyelemmel a bizottság a 23. §. utolsó bekezdésének teljes szövegéül a következők felvételét javasolja : »Ezekről a kötelezettségekről az érdekeltek az előző bekezdések rendelkezéseitől eltérően is megegyezhetnek ; az egyes kötelezettségeket egyesség útján véglegesen meg lehet váltani. Ha az érdekeltek között oly egyességi megállapodás jön létre, hogy a jogosultak egész követelésüket csupán a hitbizományi birtokossal szemben érvényesíthetik, e követeléseknek az előző bekezdésben meghatározott biztosítása helyett a mindenkori hitbizományi birtokos javára keret biztosítéki jelzálogjogot kell bejegyezni a felszabadult ingatlanokra annak a követelésnek a biztosítására, amelyet a mindenkori hitbizományi birtokos a felszabadult vagyon tulajdonosaival szemben az ezekre eső teherrész megtérítése iránt támaszthat.« 34. Ugyancsak a 23. §-szal kapcsolatban előterjesztett egy indítvány folytán megfontolás tárgyává tette a bizottság azt a kérdést is, nem kellene-e a 23. §. első bekezdésének utolsó soraiban említett arányt a hitbizományi bíróság által azzal a hatállyal megállapíttatni, hogy ez az arányszám a vagyonrészek értékében a megállapítás után bekövetkezett változások alapján sem változtatható meg. A bizottság álláspontja szerint ennek az arányszámnak a megállapítása sok esetben nyilván fölöslegesnek bizonyulna s így csak felesleges, az érdekeltek szempontjából pedig kétségtelenül költséges munkaterhét róna a hitbizományi bíróságra. Az esetleg megállapított arányszám rögzítése azonban indokolatlanul méltánytalan helyzetbe vagy indokolatlanul előnyös helyzetbe is hozhatná a kötelezettek egyikét-másikát a vagyonrészek értékében később bekövetkezett változások esetében, sőt a jogosult családtag (nyugdíjas stb. 26. §.) követelésének fedezetét csökkenthetné. Egyébként is az arány egyszersmindenkorra szóló hatállyal már csak azért sem állapítható meg, mert a 23. §. második bekezdése értelmében a hitbizományra nehezedő teherrész leszállításának van helye, ez a leszállítás pedig szükségképpen az eredetileg megállapított arány megbontásával jár.