Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.
Irományszámok - 1935-121. A képviselőház igazságügyi és földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a család hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról" szóló 110. számú törvényjavaslat tárgyában
121. szám. 251 Az alapítónak az alapítólevélben kifejezésre juttatott akaratát a bizottság a felszabaduló vagyon megosztása elrendezésénél nemcsak az eddig fejtegetett jogi szempontokra figyelemmel, de célszerűségi szempontokból is következetesen figyelembe veendőknek tartja, mert több hitbizományi alapító leányivadékának külföldi állampolgárral kötött házasságára figyelemmel a törvényjavaslat eredeti szövegének elfogadása a nemzeti vagyon sorsa szempontjából nem kívánatos eredményekre vezethetne. Kiemeli végül a bizottság, hogy a javasolt módosítás nem jár azzal a következménnyel, hogy a leányivadékok semmi esetre, így akkor sem juthatnak a felszabaduló vagyon egy-egy részéhez, ha a 12. §. 1—3. pontja alá eső fiúi vadékok, illetőleg fitestvérek nincsenek ; ebben az esetben azonban a leányutódok nem a 12. §-ban szabályozott részesedés útján, hanem a 14. §-ban említett örökösödés útján juthatnak felszabaduló vagyonhoz. 23. A 12. §. utolsó bekezdése helyébe a bizottság a következő mondatból álló bekezdés elfogadását javasolja : »A hitbizományi utódlásból a 30. §. második bekezdésének 1-—6. pontja alapján kizárt várományos a felszabadult hitbizoirányi vagyonban nem részesedik.« A törvényjavaslat eredeti szövegének elfogadás a arra a nyilván célba nem vett eredményre vezetne, hogy a felszabaduló vagyonból nemcsak a törvénynél fogva kizárt családtagok, de a kérelemre kizárható gondnokoltak stb. sem részesedhetnének, holott az ilyenek részesedésének kizárását semmi esetre sem indokolná az a különleges szempont, amely a 30. §-hoz fűzött indokolás szerint az elmebetegség, gyengeelméjűség, tékozlás miatt gondnokság alatt álló várományosnak a hitbizományi utódlásból kizárását indokolttá teszi. 24. A 13. §. szövegét a bizottság a következőként módosította r »Ha a 12. §. 2. és 3. pontjában említett csoportok valamelyikében nincs jogosult várományos, az erre a csoportra eső vagyonrészen a többi csoporthoz tartozó jogosultak a nekik jutó vagyonrészek arányában osztoznak.« Ezt a módosítást csupán a szabatosabb szövegezés kívánja. A 12. §. 1. pontjára utalás ugyanis nem indokolt, mert nem fordulhat elő az az eset, hogy ugyanakkor, amikor a 12. §. 1. pontjában megjelölt várományos, vagyis első várományos nincs, a 12. §. 2. és 3. pontja alá eső várományosok vannak. 25. A 17. §-t a bizottság a következőképpen kívánja átalakítani: »A részesedésre jogosult várományosok (12. §. 1 : —3. pont) a felszabadult vagyon megosztását közokiratba foglalt egyességgel a 12—16. §-ok rendelkezéseitől eltérően s a részesedés megnyílta előtt is szabályozhatják és pedig akként is, hogy abban az esetben, ha a részesedés a hitbizományi birtokosnak a hitbizományi birtoklásról vagy az előörökösként bírt felszabadult vagyonról való lemondása folytán fog megnyílni (18. §.), a felszabadult vagyonból — az egyességben meghatározott mértékben •— a hitbizományi birtokos is részesedjék. A részesedés megnyílása előtt kötött egyesség csak annyiban hatályos, amenynyiben az egyesség kötésében mindazok a személyek résztvettek, akiket a részesedés megnyíltakor a felszabaduló vagyonban részesedési jog valóban megillet. Ha a részesedésre jogosultak valamelyike nem korlátlanul cselekvőképes, az egyességhez törvényes képviselőjének hozzájárulásán felül a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges. Semmis az oly szerződés, amellyel a várományos a részesedés megnyílása előtt a felszabaduló vagyonra vonatkozó reménybeli jogait a hitbizományi birtokoson és a részesedésre jogosultak körén kívül álló személyre átruházza vagy arra ily személynek jogot enged.« A bizottság a törvényjavaslatnak ezzel a módosításával azért kívánja lehess*
