Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.
Irományszámok - 1935-121. A képviselőház igazságügyi és földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a család hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról" szóló 110. számú törvényjavaslat tárgyában
250 121. szám. — a magánjog szabályainak megfelelően •— alkalmas időre halaszthassa el. Ezt az indítványt a bizottság nem fogadta el. A bírói gyakorlat szerint ugyan a tulajdonközösség megszüntetését valóban csak alkalmas időben lehet követelni, nem pedig oly alkalmatlan időben, mint amilyen a mostani gazdagági vákág. Ez a bírói gyakorlat azonban a tulajdonközösségnek csupán árverés útján megszüntetésére vonatkozik. Ebben a §-ban viszont a közös hitbizománynak természetben » megosztásáról van szó, az ilyen megosztásnak pedig az említett magánjogi jogszabály nem akadálya. A természetben megosztásnak nem akadálya az a körülmény sem, hogy a hitbizományhoz bizonytalan értékű ingatlanok is tartoznak. Egyébként a nagycenki hitbizomány megosztásának bizonytalan időre elhalasztása azzal a következménnyel járna, hogy ugyancsak bizonytalan ideig az iváni és a segesdi hitbizomány okra vonatkozó kijelölési eljárás sem nyerhetne befejezést. A reform végrehajtásának egyes hitbizomány okra nézve elhalasztása az egyenlő elbánás elvét sértené. 21. A10. §-szal kapcsolatban a bizottság azt a módosítást javasolja, hogy az »úgy szabadulnak fel, hogy« szavak helyébe a következő szavak iktattassanak : »felszabadulnak és pedig úgy, hogy«. Ez a módosítás azért indokolt, mert a törvényjavaslat az eredeti szövegében kifejezetten nem mondja "azt, hogy a lekötöttség alatt nem maradó vagyontárgyak felszabadulnak, hanem ezt csupán közvetve fejezi ki azzal, hogy mindjárt a felszabadulás módját szabályozza. 22. A 12. §. 2. pontjában előforduló »ivadékait« szó helyett a »fiúivadékait«, a 3. pontban előforduló »testvéreit« szó helyett a »fiútestvéreit«, végül az ugyanebben a pontban előforduló »ivadékait« szó helyett ugyancsak a »fiúivadékait« szó beiktatását javasoljuk. Ezt a módosítást, amely a leányi vadékoknak és a leánytestvéreknek a 12. §-ban szabályozott részesedésből való kihagyását jelenti, a 'következőkkel indokoljuk : A felszabaduló vagyonnak a hitbizományi családtagok közötti megosztásánál különösen két szempontból lehet kiindulni. Nevezetesen ennek a kérdésnek a megoldásánál vagy az alapítónak az alapítólevélben kifejezésre juttatott akaratát vagy ugyancsak az alapítónak arra az esetre feltehető akaratát lehet alapul venni, ha azzal számolt volna, hogy a hitbizományi kötöttséget jogszabály szünteti meg. A törvényjavaslat általában az alapítólevélben kifejezésre juttatott akaratot veszi alapul s ezért az alapítólevélben megszabott utódlási rend szerint jogosult várományosokat kívánja kárpótolni a felszabaduló vagyonra nézve megszűnő várományi jogukért; ezért kapja például az első várományos, akinek megszűnő várományi joga a legnagyobb értékű, a legnagyobb részt a felszabaduló vagyonból. A bizottság által helyeselt ezt az elvet azonban a törvényjavaslat eredeti szövege nem valósítja meg teljes mértékben, amikor a N fiú- és leány várományosokat egyenlő sorban kívánja részeltetni a felszabaduló vagyonból annak ellenére, hogy az alapítólevelek szerint a várományi joggal felruházott leányi vadékok is csak a fiágak kihalása után kerülhetnek sorra. A törvényjavaslatnak ehhez a rendelkezéséhez fűzött indokolás szerint ugyanis a törvényjavaslat e részben már az alapítónak nem az alapítólevélben foglalt akaratát, hanem azt az akaratát tartja szem előtt, amely feltehetően megnyilvánult volna, ha az alapító a hitbizományi kötöttségnek jogszabállyal megszüntetése esetére rendelkezett volna. Ámde az általában szem előtt tartott s fentebb jelzett helyes elvnek ezt az áttörését a bizottság nem tartja indokoltnak, mert' hiszen az alapítónak a jogszabállyal megszűnés esetére feltehető akaratát egyéb vonatkozásban maga a törvényjavaslat sem veszi figyelembe.
