Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-121. A képviselőház igazságügyi és földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a család hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról" szóló 110. számú törvényjavaslat tárgyában

121. szám. 245 van az utóbb mégis forgalomba kerülő birtokrészek helyes eloszlásának elrendezéséről gondoskodni. Az említett alapgondolatok közelebbi megvalósításával, valamint a hitbizományi kötöttség alatt maradó vagyon jogviszonyainak újra szabályozásával kapcsolatban számos súlyos és bonyolult részletkérdés merül fel, amelyek megoldása felől már a javaslat előkészítése alkalmával, de a bizottsági tárgyalások során is számos eltérő nézet, óhajtás és indítvány merült fel. Természetes, hogy olyan megoldást találni nem lehet, amely minden érvényesülni kívánó, gyakran ellentétes érdeket kielégíteni képes volna ; ennélfogva egyedül oly megoldásra lehet törekedni, amely a szerzett jogok, a méltánylást érdemlő érdekek lehető figyelembevétele mellett elsősorban a közérdeket tartja szem előtt. Azt, hogy a hitbizományi kisbirtok intézménye a gyakorlatban mennyire fog beválni, természetesen csak a jövő fogja megmutatni. Maga az intézmény és annak jogi felépítése azonban alkalmasnak látszik arra, hogy az azzal elérni kívánt célt szolgálja. Bár ilyenformán a bizottság a benyújtott javaslatot általában helyesnek tartja, mégis a részletekben számos módosítást tartott szükségesnek. Viszont mellőzött a bizottság több olyan módosító indítványt, amelyet a javaslat céljával összeegyeztethetőnek nem tartott. A törvényjavaslatnak a bizottság által javasolt módosításait, valamint a lényegesebb elvetett módosító indítványokat a következőkben ismertetjük: 1. A törvényjavaslat 1. §-ának első két sorát a bizottság a következőképpen javasolja átalakítani : »A jelen törvény célja, hogy a családi hitbizományt olyan intézménnyé alakítsa át, . . .« Ez a módosítás azért látszik indokoltnak, hogy a törvény bevezető szakasza ne a reform várható eredményének megállapítását, hanem kifejezetten is célkitűzést tartalmazzon, mint ahogyan e szakasz eredeti alakjában is nyilván a törvény legfontosabb céljait és jogpolitikai irányát kívánja megjelölni. 2. A 2. §. 1. pontjában előforduló »nádasok« szó elé a bizottság a határozott névelő — »a« — beszúrását javasolja. Ez a kisebb, stiláris módosítás indokolásra nem szorul. 3. A 2. §. 1. pontjával kapcsolatban egyébként a bizottság — egyes indítványok folytán — részletesen foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy nem kellene-e kimondani a történelmi borvidéki szőlők hitbizományi kötelékben maradását. Az erre irányuló indítványt a bizottság liem tartotta elfogadhatónak. Nem tekintve ugyanis azt, hogy a »történelmi borvidéki szőlő« fogalma jogszabályainkban meg nem határozott fogalom s ezért e kifejezés használata csak félreértésekre adhatna okot, az indítványban szem előtt tartott közérdekű szempontokat a törvényjavaslat változatlan szövegével is kellő mértékben megoltalmazza. A szőlők ugyanis — a javaslat szerint is — a mezőgazdasági ingatlanok fogalma alá esnek (2. §. 2. pontja). A lekötöttségben maradó mezőgazdasági ingatlanok terjedelméhez képest a hitbizományi szőlők területe aránylag csekély; a hitbizományi szőlők együttes területe ugyanis mindössze kereken 2.000 hold s a legnagyobb hitbizománynak is, amelynek mezőgazdasági területéből 30% fog lekö^ tötfcségben maradni, mindössze kereken 300 kat. hold szőlője van. Ennélfogva a törvényjavaslat bármily irányú módosítása nélkül is fennáll annak a lehetősége, hogy a hitbizományi birtokos a kijelölési eljárásban (3. §.) többek között — a lekötöttségben maradó ingatlanok aránytalanul csekély részeként — a szőlőknek lekötöttségben tartását kívánja. A hitbizományi birtokos ilyen természetű kívánságait a lehetőség szerint általában is figyelembe kell venni; abban az esetben pedig, ha még közérdekű szempont is, így az a szempont is a szőlő kötöttségben tartása mellett szól, hogy a szőlők egyrészének felszabadulása, más részének kö-