Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-121. A képviselőház igazságügyi és földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a család hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról" szóló 110. számú törvényjavaslat tárgyában

246 121. szám. töttségben tartása esetében az egész szőlőterület célját közösen szolgáló pincék, berendezések stb. értéktelenekké válnának, úgy nyilvánvaló, hogy a földművelésügyi miniszter is a szőlők kötöttségben tartását fogja kívánni a hitbizományi bíróságra nézve földbirtokpolitikai szempontból irányadó nyilatkozatában (3. §. negyedik bek.). Elképzelhető azonban oly eset is, hogy a hitbizományi birtokos nem kívánja a szőlők kötöttségben tartását s hogy közgazdasági szempontot sem sért az egész szőlőterület együttes felszabadulása. Ilyen esetre a felszabadulást az indítványozott merev rendelkezéssel eleve kizárni nyilván nem lenne indokolt. 4. A 2. §. 2. pontjából a bizottság a következő szavak törlését javasolja: »együttes kezelésre alkalmas«. A most idézett kifejezés ugyanis arra a félreértésre adhatna okot, mintha a lekötöttségben maradt ingatlanokat csak az együttes kezelésre alkalmas ingatlanok közül lehetne kihasítani, holott a rendelkezés tulajdonképpeni célja az, hogy maguk a lekötöttségben maradó ingatlanok legyenek együttes kezelésre alkalmasak, amint egyébként ezt a célt a 4. §. rendelkezései kellőképpen kifejezésre is juttatják. 5. A 2. §.4. pontját •—• a bizottság javaslata szerint — a következőképpen kell módosítani: »község belterületén levő épületek és kertek, amennyiben nem a felszabaduló vagyon gazdasági céljainak szolgálatára vannak rendelve ;«. Ez a módosítás teljesen megfelel a törvényjavaslat intencióinak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a törvényjavaslat is csak egyfelől azokat a belterületi épületeket és kerteket kívánja kötöttségben tartani, amelyek a kötöttségben maradó vagyon gazdasági célját szolgálják vagy amelyeknek bizonyos gazdasági önállóságuk van. 6. Behatóan foglalkozott a bizottság egy olyan értelmű indítvánnyal is, amely szerint a 2. §. 4. p'ontját akként kellene kiegészíteni, hogy a község (város) belterületén levő épületek és kertek felszabadulnak a kötöttségből, ha felszabadításuk a község (város) fejlesztése vagy rendezése érdekében kívánatos. Az ezzel az indítvánnyal elérni kívánt célt a bizottság a 4. §. 2. pontjával kapcsolatos, alább tárgyalandó módosítással kívánja megoltalmazni. 7. Ugyancsak nem fogadhatta el a bizottság az arra irányuló indítványt sem, hogy a 2. §. 5. pontjában megjelölt mennyiségű mezőgazdasági ingatlanok lakóházaként (kastélyonként) külön-külön számíttassanak. A bizottság ugyanis nem tartja indokoltnak ilyen módosítás útján növelni a lekötöttségben maradó területeknek a törvényjavaslatban megszabott mennyiségét. 8. A 2. §. 6. pontjának első sorából a »közérdekű« szó törlését javasolja a bizottság, mert például a ma még közérdekűnek nem tekinthető családi levéltárak is bizonyos idő elteltével közérdekűekké válhatnak, következésképpen az ilyen levéltárak felszabadítása is kulturális közérdekbe ütközhetnék. 9. A bizottság a 2. §. 7. pontjában két ízben is előforduló »életbelépése« szó helyett a »hatálybalépése« szó használatát tartja indokoltnak. A törvényjavaslatban ugyanis ez a két kifejezés váltakozva fordul elő anélkül, hogy a két kifejezés váltakozva alkalmazásának valamely különös jelentősége volna. Abban a vitán felül nem álló kérdésben, hogy mi a különbség a két kifejezés jelentése között és hogy az adott esetben melyik kifejezés használata indokolt, a törvényszerkesztés körében ma már inkább az az álláspont érvényesül, hogy a törvény életbelépésének napja kihirdetésének napját, hatálybalépésének napja pedig azt a napot jelenti, amelytől fogva a törvényt alkalmazni kell. 10. Felmerült a bizottsági tárgyalások során a gyógyfürdők felszabadításának vagy lekötöttségben tartásának kérdése is. Ebben a kérdésben a bizottság