Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-121. A képviselőház igazságügyi és földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a család hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról" szóló 110. számú törvényjavaslat tárgyában

244 121. szám. Ettől a meggyőződéstől áthatva, a bizottság beható tárgyalás és megvitatás alá vette a benyújtott törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben és úgy találta, hogy a törvényjavaslat helyes alapelveken épült fel. Azt, hogy a hitbizományok teljesen eltöröltessenek, a bizottság sem találta volna nemzeti szempontból célszerű és megnyugtató megoldásnak. Igaz, hogy a hitbizományi intézmény nem a magyar jog talajából nőtt ki, hanem annakidején idegen testként került bele ; de végre is tagadhatatlan, hogy kétszázötven évig fenntartotta magát és mély gyökeret vert a nemzet politikai, gazdasági, szociális és kulturális életében, ami nem történhetett volna meg, ha az intézménynek nem volna nálunk létjogosultsága és ha nem töltene be nemzeti hivatást. Az a tény, hogy a szomszédos államok nagy része a hitbizományokat megszüntette, e részben nem lehet döntő ; ezeket az államokat ugyanis az intézmény megszüntetésében jobbára oly politikai célok vezették, amelyek a mi érdekeink világával merőben ellentétesek. Ennélfogva nem az intézmény eltörlése, hanem csupán a túltengő hitbizományok tervszerű "csökkentése lehet az a cél, amely felé a hdyesen átgondolt hitbizományi reformnak törekednie kell. Ez lényegében ugyanaz az alapelv, amelyet már a XVIII. és XIX. század országgyűléseinek kiküldött bizottságai is szem előtt tartottak. Ezen az alapgondolaton épül fel a benyújtott törvényjavaslat is, amely a túlnagy hitbizományok mezőgazdasági területének csökkentése útján kívánja az egészségesebb birtokeloszlást előidézni. Természetesen ettől a törvényjavaslattól nem lehet azt várni, hogy a hitbizományi mezőgazdasági terület részleges felszabadításával kapcsolatban oly rendelkezéseket is tartalmazzon, amelyek nem tartoznak a hitbizományi jog körébe, hanem csak egy más, földbirtokpolitikai vagy telepítési törvény anyagául szolgálhatnak. A hitbizományi reform a helyesebb birtokeloszlást csak azáltal szolgálhatja, hogy a" terület egy részének felszabadításával e rész további osztódásának a lehetőségét megteremti s az esetleges egyéb birtokpolitikai törvényi rendelkezések végrehajtása elől a jogi akadályokat elhárítja. A hitbizományi erdőterületeket a törvényjavaslat — a bizottság nézete szerint is helyesen — érintetlenül hagyja, mert az erdőségek feldarabolása nemcsak nem "célszerű, hanem azoknak nagy birtoktestekben kezelése egyenesen kívánatos ; "'ezért a bizottság helyesli a javaslatnak azokat a rendelkezéseit is, amelyek lehetővé teszik a hitbizományi kötelék alól felszabaduló mezőgazdasági területnek erdőterületre kicserélését s az ily erdőknek a hitbizományi kötöttség alatt maradó vagyonhoz csatolását. Azonban nagy hitbizományok mezőgazdasági területének részleges felszabadításánál is nagy óvatosságra és gondos előrelátásra van szükség. Mérhetetlen károkat okozhatna az amúgy is súlyos helyzetben lévő mezőgazdaságunknak és a helyes birtokeloszláshoz fűződő közérdeknek, ha a hitbizományi kötöttség alól felszabaduló mezőgazdasági ingatlanok egyszerre, nagy tömegben kerülnének szabad forgalomba. E mellett jogrendszerünk hagyományos szellemében figyelembe kell venni a jelenlegi hitbizományi birtokos szerzett jogát is, amelyet sértene az, ha a kötöttség alól felszabadított vagyon tőle elvétetnék és más családtagoknak adatnék. Ezért a jelenlegi hitbizományi birtokost meg kell hagyni a kötöttség alól felszabaduló vagyon birtokában is úgy, hogy ennek a vagyonnak másokra háramlása és osztódása csak az ő halálával vagy lemondásával álljon be; de még azután is célszerű ezt a vagyont egyideig átmeneti elidegenítési tilalom alatt tartani, amely alatt az új tulajdonos és új földbirtoka között a gazdasági és etikai kapcsolatok megerősödhetnek vagy legalábbb a közhatalomnak ideje és módja