Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-111. Törvényjavaslat a polgári jogsegély tárgyában Budapesten 1935. évi szeptember hó 25-én kelt magyar-brit egyezmény becikkelyezéséről

184 111. szám. érkező megkeresésre egyes esetekben díjtalanul maguk gondoskodnak a bizonyítás felvételéről. A perbeli biztosítékra (Pp. 124. §.) vonatkozó szabályokat a 34.000/1930. í. M. számú közlemény (1930. évi Igazságügyi Közlöny 107. lap) ismertette utalással arra, hogy ebben a kérdésben Nagybritanniával sem államszerződés, sem viszonosság nem áll fenn. A világháború befejezése után a brit kormány 17 állammal polgári jogsegélyegyezményt kötött. Minthogy pedig a polgári jogsegélyforgalom Magyarország és Nagybritannia között nemzetközi megállapodással eddig szabályozva nem volt, a brit kormány a magyar kormánynak is javaslatot tett polgári jogsegély egyezmény kötése iránt. A brit kormány javaslatát elfogadtuk és az 1934. évi december havában Londonban tartott tárgyalások eredményeképen sikerült olyan egyezménytervezetet létrehozni, amely a magyar polgári eljárási szabályoknak mindenben megfelel és alig tér el az 1909 : XIV. törvénycikkbe iktatott hágai polgári jogsegély egyezménytől, amelynek az európai államok nagyrésze már tagja. Az egyezménytervezetet Budapesten 1935. évi szeptember hó 25-én a két kormány képviselői már aláírták. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az egyezményt az alábbiakban ismertetem : Az egyezmény öt részből áll. Az I. részben elhelyezett 1. és 2. cikk a bevezető rendelkezéseket tartalmazza és az egyenlő elbánást biztosítja a szerződő államok polgárai és alattvalói javára a törvényes védelem és a bíróságok igénybevétele tekintetében. Ez a rendelkezés azonos az 1927 : XVIII. törvénycikkbe iktatott magyar-brit kereskedelmi és hajózási szerződés 4. cikkének 2. bekezdésében foglalt szabállyal és kölcsönössé teszi a trianoni szerződés 212. cikkében foglalt azt a rendelkezést, amely a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárai javára egyoldalúan biztosította a bíróságok igénybevételének jogát. A két állam polgárainak és alattvalóinak bíróságok előtti egyenjogúsítását a perköltségbiztosíték (Pp. 124. §.), a szegénységi jog (Pp. 112. §.) és a személyfogság tekintetében az egyezmény IV. részében foglalt rendelkezések (12—14. cikkek) valósítják meg. Az egyezmény tulajdonképeni tárgyát, a nemzetközi jogsegély szabályait a II. és III. rész (3—-11. cikkek) foglalja magában, mégpedig akként, hogy a II. rész az iratok kézbesítésére, a III. rész pedig a bizonyítás felvételére irányuló megkeresések szabályait tartalmazza. Mindkét irányban az egyezmény a hosszadalmas diplomáciai út kiküszöbölésével a megkeresések továbbításának azt a módját valósítja meg, amelyet a hágai polgári jogsegély egy ez meny (1909 : XIV. t.-c.) 1. és 9. cikke rendszeresített s amely abból áll, hogy a kézbesítésre vagy más jogsegélyre irányuló megkeresést a megkereső állam ama diplomáciai vagy konzuli hatósága útján kell továbbítani, amely a jogsegély teljesítésének helyén a megkereső állam érdekeinek képviseletét ellátja. Ez a diplomáciai vagy konzuli hatóság azután az iratokat megfelelő kérelem kíséretében ahhoz a hatósághoz küldi s a vonatkozó válaszokat is attól a hatóságtól kapja meg, amelyet erre a célra a másik állam kijelölt.