Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-110. Törvényjavaslat a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról

142 110. szám. A 68. §-hoz. Az alapító ügylet lényeges tartalma a hitbizományul rendelt vagyontárgyak kijelölése. Emellett az ügylet rendszerinti tartalmához tartozik az utódlás rendjének meghatározása is; ennek hiánya azonban az alapító ügyletet nem teszi érvénytelenné, mert arra az esetre, ha az alapító az utódlás rendjét nem határozta meg vagy nem kimerítően határozta meg, a 77. §. diszpozitív szabályokat tartalmaz. Az alapítónak azt a jogát, hogy az utódlás rendjét megszabhassa, a javaslat annyiban szorítja korlátok közé, hogy csupán az elsőszülöttség elvén alapuló utódlási rend meghatározását engedi meg, — ami összhangban van a már fennálló hitbizományokra vonatkozó 32. §-szal, —• továbbá, hogy hitbizomány alapítását csak az alapítóval legközelebbi vérségi kapcsolatban álló ivadékok javára engedi meg. A hitbizományrendelésnek ez a szűk vérségi kötelékre szorítása elejét veszi annak, hogy a hitbizomány az oszthatatlan családi vagyon gondolatától eltávolodjék és öncélú intézménnyé váljék. A 69. §-hoz. Abban a kérdésben, hogy új hitbizomány alapításának megengedését s az alapítórendelkezés jóváhagyását ki van jogosítva kérni, a javaslat lényegében mai jogunk szabályait s az annak alapján kialakult gyakorlatot követi azzal a kiegészítéssel, hogy a kérelem előterjesztésére azt is feljogosítja, akire az alapító végintézkedéssel vagy más ügyleti rendelkezéssel a kérelem előterjesztésének kötelezettségét hárította (üyen lehet például a végrendeleti végrehajtó). A 70. §-hoz. Az a szabály, amely szerint az alapító csak tehermentes oly vagyonát kötheti le hitbizományul, amellyel szabadon rendelkezhetik, megfelel élő jogunknak (1723 : L. t.-c. 2. §-a és 1869 április 7-én kelt igaz ságügy miniszteri rendelet 1. §-a). Ebből vaiójában az következnék, hogy a 19. §-ban meghatározott időleges elidegenítési és terhelési tilalom is akadálya a hitbizományul lekötésnek. Minthogy azonban ezt a tilalmat a 20—'21. §-ok értelmében az igazságügyminiszter úgyis feloldhatja, ha a feloldás a földmívelésügyi miniszter megállapítása szerint földbirtokpolitikai szempontból kívánatos, elvileg nem látszik indokoltnak az ily időleges tilalommal terhelt ingatlanokat a hitbizományul lekötés lehetőségéből merőben kizárni. A 71. §-hoz. A gyakorlat szerint a múltban új hitbizomány alapításához királyi engedély rendszerint csak nagyobb értékű vagyon lekötése esetében adatott, amely az 1687 : IX. és az 1723 : L. t.-cikkben meghatározott hitbizományi cél elérésére alkalmasnak mutatkozott. Kétségtelen, hogy bizonyos mértéken aluli vagyon e javaslat szerint sem volna alkalmas arra, hogy a családi hitbizomány törvényes rendeltetésének megfeleljen; kisebb értékű vagyon nem bírná el a gazdasági felügyelettel járó terheket sem. Ennélfogva célszerűnek látszik a hitbizományul leköthető vagyon alsó határát oly vagyoni értékben meghatározni, amely hozzávetőlegesen és normális gazdasági viszonyok mellett megfelel a középbirtok átlagos alsó határának. Ezzel —• mint már a 65. §. indokolásánál érintettem —• mód nyújtatnék középhitbizományok létesítésére is. A vagyoni érték alsó határát természetesen csak pénzértékben lehet kifejezni, minthogy a hitbizományi vagyon különféle vagyontárgyakból állhat. Magasabb nemzetpolitikai és különösen földbirtokpolitikai okokból, valamint annak meggátlása végett, hogy új hitbizományalapítások a reform hatását meg ne hiúsíthassák, szigorú korlátok közé kell szorítani mezőgazdasági ingatlanoknak hitbizományul lekötését. Ezért a javaslat a hitbizományul leköthető mezőgazdasági ingatlanok felső határát oly területben állapítja meg, amelynek kataszteri tiszta jövedelme 10.000 koronánál nem több, de ennyit is csak abban az esetben enged lekötni, ha a lekötés nincs káros hatással a helyes birtokeloszláshoz fűződő közérdekre s a szomszédos községek gazdasági terjeszkedésére.