Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-110. Törvényjavaslat a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról

110. szám. 141 amelyek az átmeneti fokozatot adnák a javaslat IV. fejezetében szabályozott hitbizományi kisbirtokhoz. Mindamellett ennek a kérdésnek a rendezésénél fokozott óvatossággal kell eljárni, hogy az új hitbizományok létesítésére nyújtott lehetőség ne léphesse túl az országos közérdekszabta kereteket és ne boríthassa fel a javaslat I. fejezetében foglalt szabályokkal elérni kívánt eredményeket. Ezért új hitbizományok felállítását csak a leggondosabban megvont szűk keretek között és szigorúan meghatározott oly feltételek mellett szabad megengedni, amelyekben kifejezésre jut az engedély kivételes jellege és annak mindenkori függése a közérdek követelményeitől. Ezt kívánja kifejezésre juttatni a 65. §. annak kijelentésével, hogy családi hitbizományt a jövőre nézve csak a III. fejezet rendelkezéseinek korlátai között lehet alapítani. A 66. §-hoz. Családi hitbizomány létesítéséhez nálunk már az 1687 : IX. és 1723 : L. t.-c. szerint is királyi jóváhagyás, volt szükséges. Ez a királyi jóváhagyás a gyakorlatban kettős királyi akaratkijelentésből állott: egyfelől a hitbizomány alapítására szóló királyi engedélynek elvben megadásából, másfelől a bemutatott alapítólevél királyi jóváhagyásából. Ez a kettős királyi akaratkijelentés gyakran egy legfelsőbb elhatározásba foglaltatott ugyan, néha azonban külön-külön és más-más időpontban következtett be (1. az 1862. okt. 9-én kelt udvari rendelet 33. §-át); de logikailag is nyilvánvaló, hogy ez a két akaratkijelentés két egymástól különböző kérdésben való döntést jelent. Ugyanígy bontja szét elemeire az új hitbizomány létesítéséhez szükséges államfői akaratelhatározást a javaslat is. A 66. §-ban még csak arról az államfői elhatározásról van szó, amely abban a kérdésben dönt, vájjon az új hitbizomány alapításának megengedéséért folyamodónak az ehhez szükséges engedély egyáltalában és elvben megadassék-e. E részben a javaslat nyomatékosan domborítja ki az engedélynek egészen kivételes és merőben diszkrecionárius jellegét, amelynek megadása vagy megtagadása felől való döntésnél a folyamodó személyes tulajdonságai és érdemei is számot tesznek ugyan, de első sorban az a kérdés esik latba, hogy a közérdek szempontjából új hitbizomány létesítésének megengedése az adott körülmények szerint egyáltalában indokoltnak mutatkozik-e. A 67. §-hoz. Az államfő előzetes elvi engedélyén kívül a családi hitbizomány létesítésének további jogi alkotó elemei az alapító ügylet és ennek államfői jóváhagyása. Míg az előzetes elvi engedély kérdésében való állásfoglalásnál csupán aziránt történik döntés, vájjon új hitbizomány alapítása egyáltalában megengedtessék-e, közérdekű szempontok és kivételes méltánylást érdemlő okok az engedélyezést indokolttá teszik-e s a folyamodó arra személyes körülményeinél fogva is méltó-e — addig az ügylet államfői jóváhagyásánál már az a konkrét kérdés kerül elbírálásra, vájjon az adott esetben az alapítás megfelel-e a 68—71. §-okban közelebbről megszabott kellékeknek. Az alapító ügylet az alapítónak kellő alakban kijelentett az a jogügyleti akaratelhatározása, amellyel szabad tulajdonában álló vagyontárgyakat a törvény rendelkezéseinek megfelelően és annak korlátai között hitbizományul rendel. Ez rendszerint egyoldalú jogügylet; és éppúgy, mint mai jogunkban, a javaslat szerint sincs kizárva annak a lehetősége, hogy az alapító ügylet végintézkedésbe foglaltassék. Bármely esetben azonban a javaslat az alapító ügylet rendkívüli fontosságára figyelemmel annak közokiratba foglalását követeli meg az ügylet érvényességének kellékéül. Mindez természetesen fennálló hitbizomány állományának új vagyontárgyakkal növelése esetére is irányadó, mert különben a hitbizományul lekötésre vonatkozó korlátozó szabályok illuzóriusakká válnának.