Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.
Irományszámok - 1935-110. Törvényjavaslat a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról
110. szám. 139 Az 59. §-hoz. Mai jogunk szerint a hitbizomány megszűnik, ha tárgya elenyészett vagy ha az alapítólevél szerint utódlásra hivatottak utódok nélkül kihaltak ; az utóbbi esetben a hitbizomány a köztörvény alá esik (1869. április 7-én kelt igazságügyminiszteri rendelet 24. §-a). Ezenkívül több évtized óta kialakult gyakorlatunk elismerte egyes hitbizományi vagyonrészek államfői feloldásának lehetőségét is ; erre alább a 62. §. indokolásánál térek ki. A javaslat a hitbizomány megszűnésének több esetét ismeri, mint mai jogunk. A legközelebb fekvő mindenesetre az az eset, ha a hitbizományi birtokos halála időpontjában jogosult várományos nincs. Ilyenkor a hitbizományi vagyon mai jogunk szerint is köztörvényi öröklés alá esik, vagyis bár a hitbizomány csak az utolsó hitbizományi birtokos halála időpontjában szűnik meg, az öröklés szempontjából úgy kell a vagyont tekinteni, mintha az már az örökhagyó életében is az ő szabad vagyona lett volna. Ennélfogva el kell ismerni az utolsó hitbizományi birtokosnak azt a jogát is, hogy a vagyonról végintézkedéssel rendelkezhessék. Ezt az álláspontot követi a javaslat is. Megtörténhetik az is, hogy az utolsó hitbizományi birtokos birtoklási joga nem halál, hanem lemondás folytán vagy a 30. §-ban említett kizáró okok valamelyike következtében szűnik meg és utána utódlásra jogosult várományos nincs. Más megoldás ilyenkor sem lehetséges, mint hogy a vagyon az utolsó hitbizományi birtokos örököseire szálljon; az utolsó hitbizományi birtokos esetleges eltérő végintézkedését azonban ilyenkor nem lehet figyelembe venni, mert oly vagyonról, amelyről valaki lemondott, nem is végrendelkezhetik s a törvényen alapuló kizárás természetével is merőben ellenkeznék, ha a kizárás ellenére is fenntartatnék a kizárt személy részére a vagyonról való rendelkezés joga. Természetesen a vagyon átszállásának ebből a rendjéből is ki kell rekeszteni azokat, akik a hitbizományi utódlásból ki vannak zárva. A 60. §-hoz. Az 59. §. szabályainak kellő összhangban kell lenniök a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló törvények rendelkezéseivel. Az 1921 : XLIII. t.-c. értelmében ugyanis a hazaárulásból származó kárért felelős sz emé lyt illető hitbizományi birtoklási jog az államra száll úgy, amint az a felelős személyt illette ; az államnak azonban joga van e helyett egyszersmindenkorra szóló vált Ságképpen a hitbizomány állagának egy részét természetben tulajdonul átvenni; végül a felelős személy leszármazóit a várományos! jog szempontjából nemlétezőknek kell tekinteni. Ebből az következik, hogy ha a felelős hitbizományi birtokos után nemlétezőknek tekintendő leszármazom kívül más várományosok nincsenek is, a hitbizomány nem szűnik meg mindaddig, amíg a kizárt felelős személy helyett az állam gyakorolja a hitbizományi birtokos jogait s ha az állam e helyett a hitbizományi vagyon egy részét természetben tulajdonul átveszi s ebben az időpontban sincs jogosult várományos a figyelmen kívül hagyandó leszármazókon kívül, a hitbizomány megszűnik ugyan, de a köztörvényi öröklés rendjének megfelelő átszállás alá csak az állam által tulajdonul át nem vett vagyonrész esik. Ezeket a következményeket vonja le a 60. §. A 61. §-hoz. Habár az általános indokolásban kifejtett okokból adott viszonyaink között csupán a hitbizományok lényeges átalakítására és a túlnagy hitbimányok káros hatásának kiküszöbölésére van szükség, de nem a hitbizományok teljes megszüntetésére, — mégis indokoltnak mutatkozik módot nyújtani arra, hogy az összes hitbizományi érdekeltek közös elhatározással a hitbizományt egyességi úton megszüntethessék. Minthogy azonban a hitbizományi kötöttség létesüléséhez az alapítórendelkezésen felül az ahhoz járó államfői elhatározás is szükséges, úgy az egyességi megszüntetéshez is meg kell kívánni az államfői jóváhagyást. 18*
