Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-110. Törvényjavaslat a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról

138 110. szám. veti, de ezeket azzal egészíti ki, hogy a gyámügyi jogszabályoknak a gyámokra és gondnokokra vonatkozó általános rendelkezéseit, amelyek a hitbizományi gondnokra eddigi jogszabályaink szerint is irányadók voltak némely vonatkozásokban, tágabb körben terjeszti ki a hitbizományi gondnokra, nevezetesen a hitbizományi gondnok költségei, felmentése és elmozdítása tekintetében is. Mai jogunk nem szabályozza a hitbizományi gondnok díjazásának (jutalmazásának) kérdését; az 1862 október 9-én kiadott udvari rendelet 39. §-ában említett »gondnoksági költségek« fogalma alá ugyanis a gondnok tiszteletdíja nyilván nem vonható. Tudomásom szerint a hitbizományi gondnokok ezt a tisztüket ezidőszérint is díjazás nélkül látják el. Ez a gyakorlat meg is felel a gondnoki tiszt természetének, minthogy a gondnok a hitbizományi birtokos gazdálkodásának független ellenőrzésére hivatott. Ezért indokolt az a rendelkezés, amely szerint a gondnokot díj vagy jutalom nem illeti. Az 54. §-hoz. A gazdasági felügyelet hatályos gyakorlása szükségessé teszi, hogy a hitbizományi bíróságnak módjában legyen a megállapított hiányok szükséges orvoslásáról alkalmas eszközökkel gondoskodni. Mai jogunk csupán a gazdálkodás elhanyagolásának és a vagyon veszélyeztetésének súlyos eseteiben ismeri a hitbizományi birtokos ellen közvetlen rendszabály foganatosításának lehetőségét ; ez a rendszabály azonban maga is igen súlyos, nevezetesen a zárlat elrendelésében, vagyis a vagyonkezelésnek a hitbizományi birtokostól való teljes elvonásában áll. A javaslat ezzel szemben közbeeső fokozatként enyhébb rendszabályokat is ismer, amelyek számos esetben és különösen enyhébb esetekben bizonyára elegendőknek fognak mutatkozni a megállapított hiányok megszüntetésére, nevezetesen meghatározott gazdasági üzemterv, gazdálkodási mód vagy kezelési szabályok alkalmazásának elrendelését. E rendelkezések szankciója a zárlat, mint végső eszközként igénybevehető rendszabály {55. §. 7. pont). Az 55. §-hoz. Mai jogunk szerint a hitbizományi vagyon bírói zárlat alá vételének akkor van helye, ha a hitbizományi birtokos magát »adósságokba bonyolítá«, ha a bírói jóváhagyással felvett kölcsönök törlesztését elmulasztja vagy nem pontoson teljesíti, vagy ha a hitbizományi vagyon állagát lényegesen rongálja vagy veszélyezteti (1869. április 7-én kelt igaz ságügy miniszteri rendelet 18. §-a). A javaslat ezt a szabályt tovább fejleszti és kiterjeszti több más oly esetre, amikor a hitbizományi birtokosnak a vagyonkezelésre való alkalmatlansága vagy megbízhatatlansága annyira nyilvánvaló, hogy úgy közérdekből, mint a hitbizomány törvényes rendeltetése érdekében s a várományosok érdekében is a vagyonkezelést tőle el kell vonni. Természetesen a zárlat csupán biztosító intézkedés, amely csak addig tart, amíg a hitbizományi birtokos személyében rejlő s a zárlat elrendelésére alapul szolgáló okok ezt szükségessé teszik. A szükségesnek mutatkozó eljárási szabályokat a 114. §. alapján kibocsátandó rendelet lesz hivatva megállapítani. Az 56—58. §-okhoz. A hitbizományi utódlás megnyílta esetében követendő eljárás főelveire nézve a javaslat 56—57. §-ai lényegében mai jogunk szabályait követik. A leltározás s az esetleges vagyonhiány vagy vagyontöbblet megállapítása tekintetében követendő eljárás részleteit a 114. §. alapján kibocsátandó rendelet lesz hivatva szabályozni. Avégből, hogy a hitbizományi birtokon levő s az előd szabad vagyonához tartozó gazdasági felszerelési tárgyak a gazdálkodás folytonossága és zavartalansága érdekében a hitbizomány javára biztosíthatók legyenek, az 58. §. feljogosítja a hitbizományi utódot arra, hogy az ily gazdasági felszerelési tárgyakat becsértékben magához válthassa.