Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.
Irományszámok - 1935-110. Törvényjavaslat a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról
126 110. szám. Az első várományos, akinek a javaslat szerint a felszabaduló vagyon első 2 / 5 része jut, legtöbb esetben a hitbizományi birtokos ivadéka, esetleg azonban a hitbizományi birtokos testvére vagy testvérének leszármazója, vagyis rendszerint egyúttal a második vagy harmadik csoportba is beleesnék. Minthogy azonban az első várományos már e minősége alapján úgyis megkapja a felszabaduló vagyon 2 / 5 részét, nem volna méltányos őt egyúttal a második vagy harmadik csoportba tartozás alapján is részesíteni; ezért a javaslat őt a második és harmadik csoportban megjelölt várományosok között figyelmen kívül hagyni rendeli. Ez persze nem jelenti azt, hogy abban az esetben, ha a második vagy a harmadik csoportban egyáltalában nem volna jogosult várományos, az erre a csoportba eső részen az első várományos vagyonrésze arányában nem osztozhatnék ; ez az osztozás azonban a 13. §-ban szabályozott növedékjogon alapszik, de nem azon, hogy az első várományos egyúttal a második vagy a harmadik csoporthoz is tartozik. Azt a várományost, aki a hitbizományi utódlásból ki van zárva (30. §.), indokoltnak látszik a felszabaduló vagyonban való részesedésből is kizárni. E szakasz rendelkezései — öröklési jogunk alapelveinek megfelelően — nem zárják ki azt, hogy aki több hitbizomány várományosa, mindegyik hitbizományból felszabaduló vagyonban részesedhessék. A 13. §-hoz. Lehetséges, hogy valamely hitbizománynál a részesedés megnyílása időpontjában a részesedésre jogosult csoportok valamelyikében nincs jogosult várományos. Erre az esetre a javaslat öröklési jogunk szabályainak hasonlatosságára a növedékjog (jus accrescendi) elvének alkalmazásával ad megoldást. A 14. §-hoz. Ha a részesedésre jogosult csoportok egyikében sincs jogosult várományos, a felszabadult vagyon a javaslat szerint az utolsó hitbizományi birtokos végrendeleti vagy törvényes örököseinek jut. Ebben az esetben tehát a felszabadult vagyonban a leányivadékok akkor is részesedhetnek, ha az alapítólevél szerint várományosi joggal felruházva nincsenek. A 15. §-hoz. Ujabb hitbizományaink között van olyan, amelynek birtokosa még most is az, aki a hitbizományt felmenőjének végrendeleti meghagyása alapján az evégből neki hagyott vagyonból létesítette, saját vagyonából kiegészítette s az általa kiállított alapítólevélben a végrendelkező eredeti szándékán túlmenően saját ivadékai kihalása esetére oldalrokonoknak is biztosította az utódlási jogot. Minthogy itt merőben a jelenlegi hitbizományi birtokos ágának vagyona köttetett le hitbizományként, méltánytalanság volna a felszabaduló vagyonban az ivadékok megrövidítésével az oldalági várományosokat is részesíteni; ezért a javaslat ilyen esetben a harmadik csoportbeli várományosokat a részesedésből kizárja. A 16. §-hoz. Lehetséges, hogy a részesedési jog megnyílásáig az első várományos az utódlás jogáról lemond vagy már korábban, esetleg még a törvény életbelépése előtt lemondott. Félreértések és viták elkerülése végett célszerűnek látszik kimondani, hogy ez a lemondás nem fosztja meg a lemondót a felszabaduló vagyonban való részesedés jogától abban az esetben, ha a lemondó egyébként egyúttal a részesedésre jogosultak valamelyikének csoportjába tartozik. Ily szabály hiányában ugyanis az utódlásról történt lemondásnak esetleg azt az értelmet lehetne tulajdonítani, hogy azzal a lemondó a várományosi minőségéből eredő minden jogáról lemondott; holott esetleg akkor még nem is számolhatott azzal, hogy várományosi jogához a felszabaduló vagyonban való részesedés fog fűződni. A 17. §-hoz. A felszabaduló vagyonban részesedésnek a 12—16. §-okban meghatározott szabályait nem kell oly kényszerítő j ellegűeknek tekinteni, hogy a része-
