Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-110. Törvényjavaslat a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról

122 110. szám. A 2. §. 10. pontjában felsorolt ingóságok kötöttségben tartását ennélfogva már rendeltetésük okolja meg. A 3. §-hoz. A 2. §. értelmében hitbizományi kötöttség alatt maradó terület helyes kijelölése rendkívül bonyolult és súlyos feladat, amely az egész ország földbirtokpolitikai, népesedési, közgazdasági viszonyainak alapos ismeretét, a magasabb nemzetpolitikai és társadalompolitikai érdekek gondos mérlegelését követeli, sőt számos vonatkozásban kellő magángazdasági, különösen mezőgazdasági és erdőgazdasági szakismereteket is kíván. Ily feladat ellátására a bíróság annál kevésbbé látszik alkalmasnak, mert a szóbanlevő kijelölés elvont természete szerint is egyenesen közigazgatási, nem pedig bírói funkció. Ennek a feladatnak ellátása ennélfogva célszerűen alig bízható másra, mint az országos közérdeket az említett öszszes vonatkozásokban átfogóan áttekinteni képes kormányhatóságra és pedig az igazságügymmisz térre és a földmívelésügyi miniszterre. A javaslat mindamellett biztosítja a kijelölésnél az érdekeltek s a hitbizományi bíróság közreműködését is meghallgatás alakjában, sőt a kijelölési eljárás a javaslat szerint szabályként a hitbizományi birtokos által a hitbizományi bírósághoz benyújtandó kimutatás és javaslat alapján indul meg, amelyet szükség esetében a bíróság hivatalból pótol. A 4. §-hoz. A hitbizományi kötöttség alatt maradó vagyontárgyaknak az a meghatározása, amely a javaslat 2. §-ában foglaltatik, lényegében csak arra a kérdésre ad választ, hogy milyen vagyontárgyak, milyen mennyiségben maradjanak kötöttség alatt. Azt a kérdést, hogy a kötöttség alatt maradó vagyontárgyak és különösen a kötöttség alatt maradó ingatlanok közelebbről hol és miként jelöltessenek ki, minden egyes esetre egyformán illő módon törvénnyel szabályozni nem lehet. Kívánatos azonban, hogy maga a törvény közelebbről határozza meg legalább azokat az általános irányító szempontokat, amelyeket a kötöttség alatt maradó vagyon kijelölésénél követni kell. Ezeket az általános irányító elvi szempontokat foglalja össze a javaslat 4. §-a. Különösen kényes és bonyolult feladat a hitbizományi kötöttség alatt tartandó mezőgazdasági ingatlanrész kijelölése ; e részben a javaslat úgy a földbirtokpolitikai és népesedési közérdeknek, mint a közgazdasági és magángazdasági érdekeknek gondos mérlegelésére és ezeknek az érdekeknek lehető összhangba hozására törekvő eljárást követel a kijelölő hatóságtól. Azonkívül a 2. §. szabályainak teljesen merev alkalmazása gazdaságilag célszerűtlen, sőt néha merőben tarthatatlan eredményekre vezethetne. így pl. a felszabaduló mezőgazdasági ingatlanok közé ékelt kisebb nádasok, valamint a többi hitbizományi területtől távoleső és azzal erdőgazdasági egységként együtt nem kezelhető erdőszigetek kötöttségben tartását sem közgazdasági, sem birtokpolitikai szempontokkal nem lehetne indokolni, sőt az ilyen helyzet az említett szempontokból egyenesen káros volna. Ügyelni kell arra is, hogy a felszabaduló mezőgazdasági birtoktestek önálló üzemképessége lehetőség szerint biztosítassék és ezért az olyan különálló kisebb erdőket, amelyek a felszabaduló mezőgazdasági ingatlanokon folytatandó okszerű gazdálkodás céljára nélkülözhetetlenül szükségesek, pusztán a 2. §. 1. pontjában kimondott elvhez való merev alkalmazkodás kedvéért nem volna indokolt kötöttségben tartani. Hasonló gazdasági célszerűségi szempontokat kell figyelembe venni az erdők közé ékelt kisebb mezőgazdasági szigetek kötöttség alatt tartása kérdésében is. A 2. §. 6. pontjában említett vagyontárgyak kijelölésénél országos közművelődési érdekek is nyomatékosan latba esnek ; ezért a javaslat e vagyontárgyak kijelölésénél a vallás- és közoktatásügyi miniszter közreműködését is biztosítja és felhatalmazza őt arra, hogy e vagyontárgyak közérdekű fenntartásának és közművelődési célokra hozzáférhetővé tételének közelebbi módját a