Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.
Irományszámok - 1935-110. Törvényjavaslat a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról
110. szám. 121 lakóházak fenntartási költségeinek fedezésére a 2. pont alapján kötöttség alatt maradó mezőgazdasági ingatlanrészt megfelelő mennyiségű és megfelelő jövedelmet nyújtó mezőgazdasági területtel kiegészíteni, de mindenesetre úgy, hogy az ezen a címen lekötöttség alatt tartható mezőgazdasági terület csupán bizonyos szűkebb keretek között mozoghasson. 6. A közérdekű családi gyűjtemények, műkincsek, régiségek, műemlékek és a megőrzésükre szolgáló épületek kötöttségben tartását kulturális közérdek követeli. Minthogy azonban ezek nem jövedelmező vagyontárgyak és fenntartásuk költséggel jár, az előző pontban kifejtettekhez hasonló okokból itt is indokolt a kötöttség alatt maradó mezőgazdasági területet annyival kiegészíteni, amennyinek a jövedelme a fenntartás költségeire fedezetet nyújt, de ismét csak bizonyos szűkebb határok között. 7. A bányavagyon felszabadítását közérdek nem kívánja. Ennélfogva a hitbizományhoz tartozó és már jogerősen adományozott bányatelkek a javaslat szerint kötöttségben maradnak. Külön megítélést igényel az a szénvagyon, amely esetleg a hitbizományi ingatlanok alatt rejtőzik. A szén ugyanis bányajogunk szerint nem lévén a földtulajdontól szabad (ú. n. fenntartott), hanem a földtulajdonhoz kötött ásvány, annak feltárása és kiaknázása elvileg a mindenkori földtulajdonos joga, úgy, hogy arra bányahatósági adományt elvileg csak a földtulajdonos nyerhet, más személy csak a földtulajdonos hozzájárulásával. A felszabaduló ingatlanok alatt lévő és bányahatósági adományozás tárgyává még nem vált szénvagyon feltárásának és kiaknázásának joga tehát a felszabaduló ingatlanok tulajdonjogának sorsát kell, hogy kövesse. Ez alól csak ott kell kivételt tenni, ahol a bányahatósági adományozás tárgyává még nem vált szénvagyon feltárására és kiaknázására nézve a hitbizományi birtokos a törvény életbelépése előtt a hitbizományi bíróság jóváhagyásával harmadik személlyel (rendszerint valamely bányavállalattal) haszonbérleti szerződést kötött. Ilyenkor ugyanis a szerződési jogviszonyokban és a bányahatósági adományozás kérdésében is súlyos bonyodalmakat okozna az, ha a kőszénbányanyitási és kőszénkiaknázási jog a felszabadult ingatlanok tulajdonjogát követné. Lehetséges végül, hogy a hitbizományi birtokos a törvény életbelépése előtt a hitbizományi bíróság jóváhagyásával a kőszénbányanyitás és kőszénkiaknázás jogát harmadili személynek ellenérték fejében végleg átengedte. Ilyen esetben a kőszénbányanyitási és kőszénkiaknázási jog lényegében már korábban elvált a földtulajdontól és már nem is része a hitbizományi vagyonnak ; az annak helyébe lépett ellenérték azonban rendszerint időszakonként visszatérő szolgáltatásokból áll és viták elkerülése végett célszerűnek látszik kimondani, hogy az ily szolgáltatásokhoz való jog akkor is hitbizományi kötöttség alatt marad, ha a szerződés kötöttség alatt nem maradó terület alatt folytatandó bányaművelésre vonatkozott. Természetesen, ha az említett szerződések hitbizományi bírósági jóváhagyás nélkül jöttek létre, úgy nincs ok arra, hogy a szénjog elvonassék azoktól, akikre a hitbizományi kötöttség alól felszabaduló vagyon a törvény értelmében száll. 8. Nem kívánja a közérdek a halastógazdaságok (mesterséges halastavak) felszabadítását sem. Célszerűtlen és indokolatlan volna azonban az oly halastógazdaságok kötöttségben tartása, amelyek a kötöttség alatt maradó egyéb területtel helyi és gazdasági összefüggésben nincsenek. 9. A családi kegyeleti helyek (sírboltok) kötöttségben tartása külön indokolásra nem szorul. 10. A hitbizományi ingó vagyontárgyak közül csak azoknak a felszabadítása indokolt, amelyek a felszabaduló ingatlanok gazdasági felszereléséhez tartoznak. Képv. iromány. 1935—1940. III. (bötet. \Q
