Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.
Irományszámok - 1935-110. Törvényjavaslat a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról
110. szám. 119 B) RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1, §-hoz. A tulajdonképpeni törvényi rendelkezéseket tartalmazó fejezetek elé helyezett bevezető §. a törvényjavaslat általános jogpolitikai irányát juttatja kifejezésre, amely egyúttal az egyes rendelkezések logikai értelmezésénél is zsinórmértékül szolgál. A 2. §-hoz. Mint az általános indokolásban már említettem, a hitbizományreform alapgondolata elsősorban az, hogy a hit biz omány okhoz tartozó mezőgazdasági terület s az annak gazdasági célját szolgáló felszerelési és egyéb vagyontárgyak egy része a hitbizományi kötöttség alól felszabadíttassék s ezzel a hitbizományi ingatlanvagyon földbirtokpolitikai és egyéb nemzetpolitikai szempontból egészséges mértékre korlátoztassék. Az ehhez vezető első lépés annak a közelebbi helyes meghatározásában áll, hogy a hitbizományi vagyonból mi maradjon kötötti ség alatt és mi szabaduljon fel. Első tekintetre egyszerűbbnek látszanék csupán a felszabaduló vagyonrészt meghatározni, amiből következnék, hogy ami nem szabadul fel, az hitbizománykötöttség alatt marad. Gyakorlati szempontok azonban ennek az eljárásnak a fordítottját teszik indokolttá. A kötöttség alatt továbbra is együtt, egy kézben maradó vagyonnál ugyanis közgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy ez a vagyoni tömeg lehetőleg kerek és egységes gazdasági egész maradjon; míg a felszabaduló és több felé osztódó vagyonnál ez az érdek nem oly nyomatékos és tartósan úgysem volna biztosítható. Ehhez járul még az is, hogy a felszabaduló vagyon mennyiségének meghatározásánál nem lehet fontos gazdasági érdekek érzékeny sérelme nélkül a priori minden egyes esetre illő, teljesen merev szabályokat felállítani, hanem a különböző hitbizományok sajátos viszonyai némely vonatkozásokban eltérő megítélést igényelhetnek. A vagyon kétfelé osztásának gyakorlati végrehajtásánál tehát a helyes kiinduló pont csak a kötöttség alatt tartandó vagyonnak gazdaságilag célszerű kijelölése lehet. Ennélfogva célszerűnek látszik a törvényi szabályozást is ehhez a gyakorlati szemponthoz igazítani és a törvényben csupán a hitbizományi kötöttség alatt maradó vagyont kifejezetten meghatározni, úgy, hogy a felszabaduló vagyonhoz tartozik mindaz, ami kifejezetten kötöttségben nem tartatott. Ily felfogásból kiindulva a törvényjavaslat 2. §-a tüzetesen meghatározza a hitbizományi kötöttség alatt maradó vagyonrészt, a vagyontárgyak természete szerinti csoportosítással, a következő elgondolás alapján : 1. Az erdők, nádasok és a törvény értelmében beerdősítendő területek kötöttségben tartása közgazdasági szempontból egyenesen kívánatos. Természetesen a célszerű gazdálkodás érdekében nem csupán a tulajdonképpeni erdőterületet kell kötöttségben tartani, hanem mindazokat az ingatlanokat, berendezési és felszerelési tárgyakat is, amelyek az erdőgazdasági üzem céljára szolgálnak. Különálló kisebb erdőszigetek és a felszabaduló mezőgazdasági ingatlanokon folytatandó okszerű gazdálkodás céljára nélkülözhetetlenül szükséges kisebb erdők felszabadítását azonban a 4. §. 4. pontja lehetővé teszi,