Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-110. Törvényjavaslat a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról

116 110. szám. sokat kell kiküszöbölni, egyébként azonban — a hitbizományt a köz érdekkívánta szűkebb korlátok közé szorítva és átalakítva — meg kell óvni ennek az intézménynek értékes tulajdonságait. A hitbizománynak a közérdekre káros hatásai jóformán csupán abból származnak, hogy a mezőgazdasági lekötött birtokrész túlnagy terület. Erdő birtoknál, terméketlen területnél ez a káros hatás nem jelentkezik, épúgy nem vagy alig jelentkezik más vagyontárgyaknál (készpénz, értékpapírok, ipari és kereskedelmi vállalatok, bérházak). Ezért a jelen törvényjavaslat akként oldja meg a hitbizományi reform régóta vajúdó kérdését, hogy a hitbizományokhoz tartozó mezőgazdasági ingatlanok legnagyobb terjedelmét 30.000 korona kataszteri tiszta jövedelmű, de legalább a hitbizományi mezőgazdasági terület 30%-át tevő ingatlanban állapítja meg és gondoskodik arról, hogy az így lekötve maradó ingatlanok közérdekű szempontok szerint jelöltessenek ki. A mezőgazdasági ingatlanoknak a most említett mértéket meghaladó része felszabadul s a felszabaduló terület a jelenlegi hitbizományi birtokos halálakor a legközelebbi várományosok között — nagyobbrészt a hitbizományi birtokos ivadékai között —• felosztásra kerül. Abból a célból, hogy a •—• bár csak fokozatosan felszabaduló — mezőgazdasági ingatlanok esetleges tömegesebb kínálata ne súlyosbíthassa a jelenleg fennálló mezőgazdasági válságot, a javaslat a felszabadult ingatlanokat a részesedési jog megnyíltától számított 12 évig elidegenítési és terhelési tilalommal köti meg, de úgy, hogy ez a tilalom földbirtokpolitikai célok megvalósítását ne gátolja. Ugyanakkor azonban, amikor a javaslat kellő korlátok közé szorítja a latifundiális jellegű hitbizományi birtokokat, egyben életképesebbekké kívánja tenni és magasabb közérdekű célok szolgálatába kívánja állítani a megmaradó hitbizományokat. A javaslat ugyanis azt a célt tartja szem előtt, hogy a családi hitbizomány a földbirtok helyes eloszlásához, a népesedés előmozdításához s a magasabb társadalompolitikai céloktól irányított nemzeti termeléshez fűződő egyetemes nemzeti közérdekkel teljes összhangban álló intézménnyé alakuljon át. Javaslatomnak ezt a célt szolgáló rendelkezései közül ehelyütt főként azokra a rendelkezésekre kell rámutatnom, amelyek előmozdítják, hogy a hitbizományi birtokon folyó gazdálkodás mintegy mintaképe legyen az okszerű gazdálkodásnak, továbbá, amely rendelkezések pótolják a ma fennálló hitbizományi jognak azt az érezhetővé vált hiányát, hogy a hitbizományi vagyonkezelés közérdekű szempontoktól irányított megfelelő gazdasági felügyelet nélkül folyt. A javaslat arra is törekszik, hogy a hit bizomány birtokosa lehetőleg ne legyen olyan családtag, akitől — szellemi és erkölcsi tulajdonságaira tekintettel —• nem várható, hogy megfelel a hitbizományi birtokosokra váró magasabbrendű követelményeknek. Az egyéni utódlásban rejlő egyenlőtlen elbánást is lényegesen enyhíti a javaslat azzal, hogy az utódlásban nem részesülő legközelebbi családtagok részesedését a hitbizomány jövedelmében az eddiginél tágabb körben teszi lehetővé. A hitbizományi kötelék merevségét főként azzal a rendelkezésével enyhíti a javaslat, amely lehetővé teszi, hogy az összes hitbizományi érdekeltek kellő biztosítékok mellett létrejött egyhangú megállapodással megszüntethessék a hitbizományt. Minthogy az ekként átalakított hitbizományi intézmény már kellő összhangban van a közérdek követelményeivel, elvileg nem lenne indokolt teljesen kizárni újabb hitbizományok alapításának lehetőségét sem. Gondoskodni kell természetesen arról, hogy az egyes új hitbizományok az intézmény céljának megfelelő értékűek, viszont a földbirtokpolitikai szempontoknak megfelelő mértéket meg nem haladó területűek legyenek. A hitbizományi intézménynek az egyetemes nemzeti közérdek szolgálatába állítása után most már indokolt, hogy új hitbizo-