Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-110. Törvényjavaslat a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról

110. szám. 117 mány alapítása —- kivételes méltánylást érdemlő okokból és a közérdek szempontjából is indokolt esetben —• csak annak legyen megengedhető, aki a közélet, a tudomány, a művészet terén, vagy a hazáért egyébként teljesített szolgálataival különös érdemeket szerzett. A javaslat azonban, — miként már említettem, —• a nagybirtok és középbirtok terjedelmű hitbizományok mellett a mezei gazdálkodás céljára szolgáló s az ily jellegű gazdálkodás folytonosságának, valamint a jogosult családtagok ellátásának biztosítására szolgáló kisbirtokokat is védeni kívánja a céljától való elvonás és a felaprózódás ellen s ennek a védelemnek eszközét az elidegenítési és terhelési tilalomban, a köztörvényi öröklés teljes kizárásában s a családon belül előre meghatározott rendben következő egyéni kizárólagos utódlásban látja. A kisbirtokok körében a hitbizományhoz hasonló intézményt teremtett már az 1920 : XXXVI. törvénycikk VIII. fejezete az oszthatatlan családi birtok formájában. Ennél az intézménynél is feltalálhatók ugyanis a hitbizomány főbb jellemző vonásai, így különösen az, hogy a birtok osztatlan egészként száll utódrólutódra s hogy elidegenítési és terhelési tilalom alatt áll. Lényeges eltérés azonban a hitbizománytól az, hogy az utódlás rendje nincs pontosan meghatározva, hanem csak az a sorrend van megállapítva, amelyben a törvényes örökösök az oszthatatlan családi birtokot maguknak igényelhetik, különbség továbbá az is, hogy a birtokot átvevő örökös — ellenkező kifejezett rendelkezés hiányában — örököstársait pénzben vagy más szolgáltatásban kielégíteni tartozik, míg a hitbizományi utódot ilyen kötelezettség nem terheli. Rokonintézmény a haditelek (1820/1917. M. E. számú rendelet), valamint a vitézi telek is (6650/1920. M. E. számú rendelet); a vitézi telket azonban, mint különleges közjogi alapon nyugvó intézményt a mezőgazdasági kisbirtok hitbizományi jellegű lekötésének általános kérdésében számításon kívül kell hagyni. A jelen javaslat IV. fejezetében szabályozott intézmény már lényegesen közelebb áll a hitbizományhoz, mint a kötött kisbirtok eddigi alakjai. Ez a hitbizományi kisbirtok nem lévén köztörvényi öröklés tárgya, az átvevő utódot nem terheli az örököstársak kielégítésének kötelezettsége sem s ugyanezért nem tárgya a hitbizományi kisbirtok az özvegyi jognak sem. Az örökhagyó házastársa és többi ivadékai csupán természetben való tartást követelhetnek a birtokon, amennyiben arra rászorulnak, de ennek fejében kötelesek a gazdálkodásban munkájukkal családtagokként közreműködni. Az intézmény szervezete egyébként lényegesen egyszerűbb a hitbizományénál; így különösen a gazdasági felügyelet megszervezése nem mutatkozik szükségesnek. A hitbizományi kisbirtok intézményéhez azt a reményt fűzi a kormány, hogy az a mezőgazdasági kisbirtok felaprózódásának országos viszonylatban számottevő gátja lesz. IV. Már a fentebb ismertetett reformjavaslatok előkészítésére irányuló munkálatok során is többízben összegyűjtötték a hitbizomány okra vonatkozó statisztikai adatokat. Ilyen adatgyűjtés a jelen törvényjavaslat előkészítése során is múlhatatlanul szükséges volt, mert a legutóbbi pontos adatgyűjtés még az 1918. évben folyt, ezek az adatok tehát még a trianoni szerződés előtti Magyarországon fennállott hitbizomány okra vonatkoztak. Igaz ugyan, hogy azóta az 1929. évben is történt bizonyos adatgyűjtés, ez azonban már csak azért sem lehetett pontos és teljes, mert annakidején a földbirtokreform és a vagyonváltságtörvények hatásai még nem voltak véglegesen megállapíthatók. A jelen törvényjavaslat előkészítése során az 1933. évben kezdődött újabb statisztikai adatgyűjtés ; az ennek keretében a hitbizományi bíróság által minden