Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-104. Törvényjavaslat a fémjelzésről

2 104. szám. délyezésnél követendő eljárást a pénz­ügyminiszter rendelettel állapítja meg. Nemesfémtárgy alkatrészeinek egy­bekapcsolására vagy összeszerelésére, vagy a gyártás vagy a tárgy szilárd­ságának biztosítására szolgáló szerel­vény bárminő anyagból készülhet, fel­téve, hogy a nemesfémtárgytól köny­nyen elválasztható és különállása könnyen felismerhető. Platinatárgyra aranyból vagy aranyötvöz étből, aranytárgyra platiná­ból, a tárgy színétől eltérő színű arany­ötvözetből, ezüstből vagy ezüstötvö­zetből, ezüsttárgyra pedig aranyból vagy arany ötvözetből készült törvé­nyes finomságú díszítést szabad alkal­mazni. Ugyanilyen díszítést szabad alkalmazni nem nemesfémekből ké­szült tárgyra is, amennyiben könnyen felismerhető, hogy a tárgy nem nemes­fémből készült. A díszítést a tárgyra úgy kell szerelni, hogy ez a tárgy többi részétől könnyen megkülönböztethető és elválasztható legyen. Nemesfémtárgyra a negyedik be­kezdésben említett fémeken és ötvö­zeteken felül más anyagból való díszí­tést is szabad alkalmazni (például drágakövet, igazgyöngyöt, mozaikot, díszkövet, műkövet, zománcból ké­szített és más efféle díszítéseket). Az ilyen díszítésnek a tárgyra szerelése vagy abba foglalása módjának tekin­tetében a negyedik bekezdés rendel­kezései irányadók. Fehér ékkővel díszített arany- vagy platinatárgynál a kő arany- vagy pla­tinafoglalatát szabad ezüstlemezzel borítani, úgyszintén a foglalatot és annak díszítéseit ezüstből készíteni. A foglalat borításához vagy a foglalat készítéséhez azonban csak annyi ezüs­töt szabad használni, amennyi ezek­hez a munkákhoz — a díszítést is bele­értve ~ szükséges. Ezüsttárgyat platinázni vagy ara­nyozni, illetőleg platina- vagy arany­lemezzel borítani csak törvényes finom­ságú platina vagy arany felhaszná­lásával és csak oly mértékben szabad, hogy a tárgy finomsági fokának karc­vizsgálat útján megállapítása annak következtében kétessé vagy lehetet­lenné ne váljék. Ilyen tárgynak le­mezzel borított felületét oly módon kell vésés vagy gyalulás útján kiké­szíteni, hogy a borítás ellenére is könnyen felismerhető legyen, hogy a tárgy ezüstből vagy annak ötvözetéből készült. Ilyen tárgyat ezüsttárgyként kell fémjelezni. Üreges nemesfémtárgyat nem sza­bad a tárgy anyagánál alacsonyabb finomságú vagy attól eltérő nemes­fémmel vagy egyéb anyaggal egészen vagy részben kitölteni. A műszaki szempontból szükséges kivételeket a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg. Nemesfémtárgy készítésénél for­rasztóanyagul — lágyforrasztás ki­vételével — csakis olyan ötvözetet szabad használni, amely legalább fél­annyi finomságú, mint annak az alap­Ötvözetnek a finomsága, amelyből a nemesfémtárgy készül. A név- vagy gyárjel. 4. §. A belföldön készült nemesfém­tárgyat a készítő köteles azzal a név­vagy gyár jellel ellátni, amelyet a m. kir. főfémjelző és fémbeváltó hivatal az illetékes ipartestület meghallgatása után részére engedélyezett. A név- vagy gyárjelet a nemesfém­tárgy megjelölésére — amennyiben a használat más jogszabály rendelke­zéseibe nem ütköznék is — csak az használhatja, akinek részére a m. kir. főfémjelző és fémbeváltó hivatal azt engedélyezte. A név- vagy gyár jel verőtőjét az engedélyes költségére a m. kir. főfém­jelző és fémbeváltó hivatal közben­jöttével a m. kir. állami pénzverő készíti el. Belföldön készült nemesfémtárgyon a készítő részére engedélyezett név­vagy gyár jelen, a készítőt jogosan megillető védjegyen, a részére az ipar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom