Képviselőházi irományok, 1935. I. kötet • 1-31. sz.

Irományszámok - 1935-7. Törvényjavaslat a közoktatásügyi igazgatásról

7. szám. 31 ségének felügyeleti hatáskörébe tartoznak, mely a kisegítő iskolák feletti felügyelet tekintetében a királyi tanfelügyelővel osztozik. A földmívelésügyi és kereskedelemügyi miniszterek hatósága alatt létesült ipari és mezőgazdasági szakiskolák felügyeletét az illetékes minisztérium közegei látják el, a közoktatásügyi tárca hatáskörébe tartozó általános nevelési és tanulmányi felügyeletük pedig egyáltalában nincs szabályozva. Az iskolafelügyelet funkciói ezek szerint ma tizenegy különféle felügyeleti szerv között oszlanak meg, melyek közül csupán a vármegyei királyi tanfelügyelő szoros értelemben vett hatóság, míg a többiek csak hivatalok s emellett valamennyiük működése egészen szűk körre, egy-egy iskolatípusra korlátozódik. A felügyeleti szervek ily sokfélesége mellett a nemzetnevelés irányításának egységéről, elvszerű és egységes nevelőszempontok szerint irányított iskolahálózat kiépítéséről természetesen szó sem lehet. Az egyes iskolafajtáknál a felügyelet szempontjai, módja és eszközei, az iskoláknak a nevelés és oktatás terén betöltött speciális hivatáshoz képest, szükségszerűen eltérőek, ma azonban az egyes iskolafelügyeletek szervezetében, sőt célkitűzésében és annak gyakorlati érvényesítésében is oly nagy eltérések mutatkoznak, amelyeket az iskolafajok és feladataik különbözősége nem indokolhat; csupán a felügyeleti szervek egymástól való teljes különállásában és öncélúságában lelhetik magyarázatukat. Iskolafelügyeleti szervezetünk e tagoltságának, atomizáltságának, a nevelés és oktatás terén egyaránt nélkülözött egységes és hatékony irányítás hiányának kell tulajdonítanunk, hogy különböző fajú és fokozatú iskoláink ma minden szerves kapcsolat nélkül, egymástól szinte függetlenül, sőt egymásra való tekintet nélkül élik a maguk öncélú életét. Holott a tudományok nagyarányú fejlődése, a műveltség körének tetemes kibővülése és a korunk gazdasági, társadalmi, politikai válságaival kapcsolatos lelki válság elharapódzása következtében éppen napjainkban elsőrendű szükségletként jelentkezik a céltudatosan kiépített nemzetnevelési rendszerbe szervesen illeszkedő és egységes szempontok szerint irányított iskolahálózat. Oktatásügyi igazgatásunk mai szervezete közigazgatási szempontból sem kielégítő. A külső igazgatási és felügyeleti szervek egymástól önálló élete és működése lehetetlenné teszi az igazgatás egyszerűsítésére és az ügyintézés gyorsítására vezető elvek alkalmazását. A közoktatásügy különféle hatóságai és hivatalai közt s a különböző iskolatípusok közt minden igazgatási kapcsolat híján közvetlen érintkezés nincs. Az egyedüli összekötő kapocs maga a minisztérium, mely egyrészt az alája rendelt szervek kooperációjának hiánya, másrészt az utóbbi évtizedekben lábrakapott centralizációs törekvések miatt eredeti, irányító rendeltetésétől eltérve, oly alacsonyabb funkciókat lát el, melyeknek a miniszteriális ügykörben egyáltalában nincs helyük. Az adminisztrációnak ez a központosítása szükségszerűen az igazgatás elnehezedésére, bonyolultságára vezet, nem is szólva azokról a pénzügyi következményekről, amit alacsonyabbrendű funkcióknak magasabbrangú s ezért költségesebb munkaerőkkel való lebonyolítása von maga után. A minisztérium tanügyi osztályainak működése ma túlnyomó részben apró-cseprő, bagatell ügyek intézésében merül ki. Magasrangú tisztviselők aprólékos helyi nézeteltérések, jelentéktelen helyreállítások, kisebb szabadságolások, áthelyezések és más hasonló ügyek intézésével foglalkoznak, s a napi folyómunka mellett alig képesek az elvi problémákkal komolyan foglalkozni, kormányzati teendőkbe komolyan elmerülni. Közoktatásügyi igazgatásunk mai szervezetében képtelen korunk fokozottabb követelményeinek megfelelni ; gyökeres átalakításra szorul. Ezt a revíziót, a közoktatásügyi igazgatás szakszerű és korszerű átszervezését célozza jelen törvényjavaslatom.