Képviselőházi irományok, 1935. I. kötet • 1-31. sz.

Irományszámok - 1935-7. Törvényjavaslat a közoktatásügyi igazgatásról

30 7. szám. tett s mint a tankerülettől független népiskolai kerületi szervezetet végleg szentesített. Az 1868 : XXXVIII. és 1876 : XXVIII. t.-c. értelmében az addig legalább is elvben egységes iskolafelügyeleti szervezet kétfelé szakadt és evvel megindult az a folyamat, amely napjainkban már a köznevelés elvi egységének megbomlására és iskolafelügyeletünk teljes atomizálódására vezetett. Az 1868. és 1876. évi rendelkezések következtében a tankerületi királyi főigazgatók hatásköre a középiskolákra korlátozódott. Minden más alsó- és középfokú iskolafajta, ú. m. az elemi és felsőnépiskolák, az iparos- és kereskedőtanonciskolák, a polgári iskolák, a tanítóképzőintézetek és a középfokú szakiskolák (felsőkereskedelmi iskolák), majd az alsófokú mezőgazdasági szakiskolák is a vármegyével egybeeső népoktatási kerület élén közvetlenül a miniszter alá rendelt vármegyei királyi tanfelügyelő hatósága alá rendeltettek, aki a hitfelekezeti iskolákkal szemben a miniszter nevében az állami főfelügyelet gyakorlója is. Mivel azonban a tanfelügyeleti rendszer és a tanfelügyelői státus kiépítésénél szinte kizárólag az elemi népiskola szempontjai érvényesültek, a középfokú- és szakiskolák sorra kiváltak a tanfelügyelő hatásköre alól. A felsőkereskedelmi iskolák igazgatásának irányítását és tanulmányi felügyeletét 1895-ben a kereskedelemügyi miniszterrel történt megállapodás értelmében akkor elsőízben kinevezett felsőkereskedelmi iskolai királyi főigazgató vette át. A felsőmezőgazdasági iskolák iskolafelügyeletét 1925-ben történt megszervezésük óta a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba beosztott szakfelügyelő látja el. A tanító- és óvónőképzőintézetekre 1905-ben a királyi tanfelügyelő hatáskörének érintetlenül hagyása mellett szakfelügyelet rendszeresíttetett, amely szakfelügyeleti teendők ellátását 1920-ban a tanítóképző-intézeti királyi főigazgató vette át. Az 1925. évtől kezdve az intézkedés joga megosztatott a tanfelügyelő és főigazgató között s az 1929-ben kiadott rendelet a képzőintézetek vezetését és felügyeletét a tanfelügyelő idevágó hatáskörének megszüntetésével teljesen a főigazgatóra bízta. A polgári iskolákra 1904-ben rendszeresíttetett a tanfelügyelő hatáskörének érintése nélkül a szakfelügyelet. Az 1927 : XII. t.-c. pedig felhatalmazást adott a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, hogy ez iskolák felügyeletét és igazgatását a tanügyigazgatás újjászervezéséig az érvényben lévő törvényes rendelkezésektől eltérően rendeletileg szabályozza. E felhatalmazás alapján a polgári iskolák is kivétettek a tanfelügyelő hatásköre alól. 1931-ben Budapest és Szeged székhellyel két polgári iskolai királyi főigazgató neveztetett ki. Az iparos- és kereskedőtanonciskolák felügyeletét 1893-ban kiadott szervezeti szabályzat szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg a királyi tanfelügyelők és az érdekelt miniszterek által kirendelt miniszteri biztosok által gyakorolja. 1896-ban e miniszteri biztosok helyébe az iparoktatási főigazgató lép, aki a teendőkben a királyi tanfelügyelővel osztozik. A kereskedőtanonciskolák 1919-ben az iparoktatási főigazgató hatásköréből a felsőkereskedelmi iskolák királyi főigazgatójának hatáskörébe utaltattak s ezek irányításán és felügyeletén ma ez a főigazgató és a királyi tanfelügyelő osztoznak. A század első évtizedeiben kialakult önálló gazdasági népiskola felügyelete a királyi tanfelügyelő hatáskörébe tartozik, gazdasági irányú működésének szakszerű ellenőrzését 1917 óta külön szakfelügyelő, 1931 óta a Szeged székhellyel kinevezett országos gazdasági iskolai szakfelügyelő látja el. A gyógypedagógiai intézetek az 1921-ben kiadott szervezeti szabályzat értelmében a gyógypedagógiai intézetek és kisegítő iskolák országos szakfelügyelő-