Képviselőházi irományok, 1935. I. kötet • 1-31. sz.
Irományszámok - 1935-7. Törvényjavaslat a közoktatásügyi igazgatásról
7. szám. 27 Melléklet a 7. számú irományhoz. Indokolás „a közoktatásügyi igazgatásról" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. Az iskolai nevelés és oktatás ügyének gondozása hazánkban épúgy, mint egész Európában, évszázadokon át egyházi feladat volt. A közpályára készülő főúri és nemes ifjak magasabb műveltségre és katonai tudományokra való kiképzése viszont a fejedelmi és főúri udvarokban folyt. Az állam, illetőleg az uralkodó kormányszervei közvetlenül nem vettek részt a nevelés és oktatás irányításában, de király és országgyűlés egyaránt kötelességüknek tartották a köznevelés ügyének előmozdítását. A király az egyházi ügyek és az iskolákat is felölelő kegyes-alapítványok főfelügyéleti joga (suprema inspectio regia) címén gyakorolt ellenőrzést a nevelésés oktatásügy felett. Ez a királyi iskolafelügyelet azonban az állam és egyház szoros kapcsolata idején nem különült el az egyházi iskolafelügyelettől, mert a király a maga jogát az egyházi hatóságok, püspökök útján gyakorolta. Az 1548., 1550., majd 1715. évi országgyűlések is elismerik a főpapok nevelésügyi hatáskörét (1548: VI, VIL, XII. t.-c, 1550: XIX. t.-c, 1715: LXXIV. t.-c), s az 1715: LXXIV. t.-c. azt egyenesen a király főfelügyeleti jogából vezeti le. A népoktatás is országszerte egyházi igazgatás és irányítás alatt állt, de a városi és vármegyei hatóságok is befolyást gyakoroltak reá. A helyhatóságok feladata volt ellenőrizni, vájjon a nemesi és polgári ifjak megfelelő iskolai oktatásban részesülnek-e s az alsóbb néposztályok gyermekeinek oktatására megfelelő gondot fordítanak-e a földbirtokosok? Á városi és vármegyei hatóságoknak ez az iskoláztatást ellenőrző és az ifj úság iskoláztatására ösztönző felügyelő hatásköre a vallási megoszlás bekövetkeztével nyert nagyobb jelentőséget, amikor a protestánsok a maguk iskolái tekintetében szabadulni óhajtottak a katolikus iskolaügyi hatóságok befolyása alól s inkább a vármegyei önkormányzat hatósága alá igyekeztek húzódni. A tanulmányi felügyelet azonban teljes egészében egyházi kézben maradt. Ez volt a helyzet, mikor a XVIII. század elején a király fokozottabb érvényt kívánt szerezni a maga nevelés- és oktatásügyi felségjogának. A kor felfogása szerint a köznevelés és közművelődés ügyének gondozása fenntartott királyi jog, az oktatásügyi intézmények felügyelete tehát állami feladat. A király a maga jogát kormánya útján gyakorolja s ehhez képest az 1723. évi törvény az iskolák és a nevelés felügyeletét az akkor életrehívott kormányszék, a m. kir. helytartótanács hatáskörébe utalta. A helytartótanács kötelessége volt a kegyes-alapítványok fogalma 4 *
