Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.

Irományszámok - 1931-886. Törvényjavaslat az orvosi kamarákról és az orvosi gyakorlatról

336 S86. szám. helyreállított önkormányzata az (1) bekezdésben körülírt magatartást tanúsítja, a belügyminiszter az önkormányzatot újból felfüggesztheti. (4) Ha az Országos Orvosi Kamara választmánya vagy az országos közgyűlés tanúsít az (1) bekezdésben megjelölt magatartást, a belügyminiszter a választmányt, illetőleg az országos közgyűlést feloszlathatja és a feloszlatás keltétől számított 30 napon belül az orvosi kamarákat új választásra utasítja. II. fejezet. Az orvosi gyakorlat. 19. §. (1) Ennek a törvénynek szempontjából orvosi gyakorlat az orvosi magángyakorlat, vagyis az orvosnak szabad hivatásában kifejtett gyógyító tevékenysége. A gyógyító tevékenység körébe tartozik a gyógyítás, vagy az egészség megőrzése érdekében adott tanács (segély) vagy az ebből a célból teljesített vizsgálat. A gyógyításra (tanácsadásra, segélynyújtásra, vizsgálatra) kötelezett közszolgálatban álló orvosnak a hivatalos kötelesség teljesítésének körén kívül eső orvosi működése szintén az orvosi magángyakorlatra vonatkozó jogszabályok hatálya alatt áll. (2) A jelen törvény szemponjtából nem esik az orvosi gyakorlat (magángyakorlat) fogalma alá : a) életveszély esetében első orvosi segélynyújtás ; b) a közszolgálatban álló orvosnak a hivatalos kötelesség teljesítésének körén belül kifejtett működése ; c) törvénnyel létesített vagy a belügyminiszter által kijelölt intézmény orvosának az intézmény keretében vállalt kötelesség teljesítése körében kifejtett működés'e. (3) Azt, hogy az orvosi törzskönyvbe fel nem vett idegen állampolgárok milyen feltételek mellett folytathatnak orvosi gyakorlatot az ország területén, vagy annak egyes részein, a vonatkozó nemzetközi szerződések állapítják meg. Nemzetközi szerződések hiányában a viszonosság irányadó. A viszonosság fennállását a belügyminiszter állapítja meg. Az ilyen idegen állampolgárok orvosi gyakorlata tekintetében a gyakorlat helye szerint illetékes orvosi kamara joghatósága alatt állnak. (4) Az orvosi rendtartás állapítja meg, hogy hozzátartozók érdekében kifejtett gyógyító tevékenységet menynyiben nem kell a jelen törvényben szabályozott orvosi gyakorlatnak tekinteni. 20. §. (1) Orvosi gyakorlatot (19. §.) csak az folytathat, aki valamely orvosi kamara tagja. (2) Minden orvos állandó rendszeres gyakorlatot csak abban a községben vagy városban folytathat (állandó rendelőt csak ott tarthat, rendszeresen és folytatólagosan csak ott rendelhet), amelyet a kamarai felvétel iránt előterjesztett kérelmében megjelölt. (3) Idegen kamara területén az orvos csak a gyógy- vagy üdülőhelyi orvosi szolgálat esetében, vagy abban az esetben folytathat gyakorlatot, ha tanácskozásra, gyógyításra, segélyre vagy vizsgálatra más orvos, a beteg vagy ennek hozzátartozója hívja. Azt, hogy az idegen kamara területén gyógyító intézettel kötött szerződés alapján rendszeres szolgálatokat vállalhat-e az orvos, az eset körülményeinek figyelembevételével a gyógyító intézetre nézve terület szerint illetékes kamara választmánya határozza meg. Ugyancsak a választmány hozzájárulása kell ahhoz, hogy más kamara tagja az orvost magángyakorlatában rendszeresen helyettesítse. A helyettesítést egyebekben az orvosi rendtartás szabályozza. (4) Amennyiben az orvos a kamara területén más községben vagy városban (Budapest székesfőváros területén más közigazgatási kerületben) kíván állandó és rendszeres gyakorlatot folytatni, ezt be kell jelentenie. Amennyiben más kamara területén kíván