Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.

Irományszámok - 1931-886. Törvényjavaslat az orvosi kamarákról és az orvosi gyakorlatról

886. szám. 537 állandó és rendszeres gyakorlatot folytatni, az előző működésére nézve illetékes kamara tagjai közül törlését az új kamaránál pedig felvételét kell kérnie. (5) A más kamara területén elkövetett fegyelmi vétség tekintetében az orvos a letelepedési helyre nézve illetékes kamara fegyelmi hatósága alatt áll. A más kamara megkeresésére az orvosra nézve illetékes kamara a fegyelmi eljárást megindítani köteles; mind a fegyelmi eljárás megindítását, mind az elsőfokú fegyelmi határozatot az idegen kamarával is közölni kell. A másik kamara ügyésze a fegyelmi határozat ellen jogorvoslattal élhet. 21. §. (1) Minden orvosi kamara az illetékessége alá tartozó orvosok összes lényeges adatait tartalmazó törzskönyvet, az Országos Orvosi Kamara pedig országos orvosi nyilvántartást vezet. (2) A törzskönyv és az országos orvosi nyilvántartás vezetésére vonatkozó szabályokat a belügyminiszter állapítja meg. 22. §. Az orvost gyógyító tevékenységében a gyógymód meghatározásában és a gyógyító eszközök alkalmazásában a törvény és az orvosi rendtartás (13. §. (2) bekezdés h) pontja) korlátai között teljes szabadság illeti és ezt a tevékenységet a törvényes korlátok között akadálytalanul fejti ki. 23. §. (1) Az orvost gyógyító tevékenységéért díjazás illeti meg. (2) Az orvosi díjazás szabad egyezkedés tárgya. Az orvosi működés díjazásának legkisebb mértékét megállapító szabályzat (9. §. (1) bekezdés i) pont) díjtételeinél alacsonyabb díjazást, a következő bekezdés esetét kivéve, a bíróság sem állapíthat meg. (3) Az orvos elhatározásától függ az, hogy szegény beteget ingyen vagy az előző bekezdésben említett díj bás díjtételeinél alacsonyabb összegért gyógyít-e. Az orvos azonban gyógyító működését ingyen vagy az említett díjtételeknél alacsonyabb összegért nem kínálhatja fel. 24. §. (1) Az orvost a hivatási titoktartás kötelezi. A hivatási titoktartási kötelesség a kezelt, vagy vizsgált egyén egészségi állapotára vonatkozó adatokon felül mindarra kiterjed, amit az orvos ebben a minőségében, hivatása gyakorlása közben tudott meg. Hatósági megbízásból végzett vizsgálat esetében a vizsgálat eredménye csak a megbízóval közölhető. (2) Az orvosi titoktartási kötelesség nem érinti az orvosnak egyéb jogszabályokban meghatározott feljelentési, vallomástételi vagy adatszolgáltatási jogát és kötelességét. A közszolgálatban álló orvosok adatszolgáltatási kötelességét — valamint a 19. §. (2) c) pontjában meghatározott orvosokét is — a szolgálati szabályok rendezik. 25. §. (1) Az orvos nem tarthat rendelőt iparos (fogműves, kozmetikus, orvosi műszerkészítő, gyógyászati segédeszköz készítő vagy árus) helyiségében, sem iparossal közös helyiségben. Az ingyenrendeléssel kapcsolatban magánrendelést nem folytathat. (2) Több orvos közös rendelő vagy közös vizsgálóállomás tartására társulhat. Nem illeti meg ez a jog azt az orvost, akinek a közös rendelővel azonos jellegű vagy célú rendelője van. 26. §. A belügyminiszter állapítja meg a szakorvosi minőség megszerzésének és a szakorvosi cím használatának feltételeit. 27. §. (1) Az orvos felelős az általa orvosi hivatása keretében elkövetett műhibáért. A büntetőjogi felelősségre és a magánjogi kártérítési igényre az általános jogszabályok irányadók. (2) Azokat a jogszabályokat, amelyek az orvos viszonyát a beteghez és más orvoshoz megállapítják, valamint általában a magángyakorlat részletes szabályait — amennyiben erről törvény nem rendelkezik — az orvosi rendtartás (13. §. (2) bekezdésének h) pontja tartalmazza. Képv. iromány. 1931—1936. XII. feötet. 68