Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.
Irományszámok - 1931-885. Törvényjavaslat a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészség tagjai fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről
522 885. szám. nyesülésének kivételt nem ismerő esete a köz vádlónak a vád képviseletétől tartózkodása vagy visszalépése. A fegyelmi eljárásnak a javaslat által szabályozott rendszerében nincs szükség olyan rendelkezésre, amely szerint a felügyeleti hatóság minden feljelentést köteles a közvádlóval közölni. Nincs pedig szükség ilyen rendelkezésre azért, mert a fegyelmi eljárásban a köz vádló és a felügyeleti hatóság, mindkettő a közszolgálat érdekeinek és annak keretében a fegyelmi felelősség alá eső személy jogos magánérdekének szemszögéből lényegileg azonos értékmérő alkalmazásával teszi vizsgálat tárgyává az elébe tárt tényeket. Az eljárás gazdaságosságának fentebb hangsúlyozott alapelvével állna tehát ellentétben olyan szabályozás, amely a felügyeleti hatóság előbb jellemzett értékelése után még á közvádló értékelését is szükségesnek tartaná. Ugyancsak a gazdaságosság elvéből folyik a javaslatnak a pót magánvádra vonatkozó az a további eljárási alapelve, amely szerint, ha a fentebb részletezett értékelő megállapítások szűrője után életrekelt pótmagán vád kezdeményező fellépése alapján a fegyelmi bíróság elé került az ügy és a fegyelmi bíróság a magánfél indítványa alapján nem rendeli el a fegyelmi eljárást, az ügyet közmegnyugvásra lehet, végérvényesen befejezettnek tekinteni, minthogy minden biztosíték megadatott és a legmesszebbmenő biztosítékoknak ekkép körülbástyázott rendszerében minden jogérvényesítő eszköz igénybevétetett a közérdek és a jogos magánérdek érvényesítése végett. A javaslat ezért a most említett esetben kizárja a jogorvoslatot. A javaslat nem csupán az eljárást kezdeményező, hanem az azt folytató pótmagánvádnak is széles körben helyet ad a fentiekben kifejtett alapelvek figyelembevételével. Biztosítja nevezetesen a pótmagánvád érvényesülését arra az esetre is, ha a közvádló a fegyelmi tárgyaláson a maga részéről arról győződött meg, hogy fegyelmi vétséget nem lehet megállapítani, ennélfogva —• a javaslat rendszerében —• a terhelt felmentését indítványozza. Sőt, ha a fegyelmi bíróság felmentő ítéletet hoz és az ítélet ellen a köz vádló nem él fellebbezéssel, a javaslat megadja a pótmagán vádlónak a fellebbezés jogát (44. §. első bekezdés) ama megfontolás alapján, hogy ha a fegyelmi bíróság elrendelhetőnek tartotta a fegyelmi eljárást, a vádat nyilván alaptalannak aligha lehet tekinteni, megnyugtatóbb lesz tehát a másodfokú elbírálás. A javaslatnak a pótmagánvád gyakorlati hatályosulását biztosító rendelkezései (amelyek főként a magánfél értesítésére, megidézésére, képviseletére vonatkoznak) a pótmagánvádra vonatkozó általános elvekből folynak és lényegében megegyeznek az 1871 : VIII. t.-c. 39. §-ának megfelelő rendelkezéseivel. Megfelel a pótmagán vád szervezetének és a pótmagán vádló jogállásának alapjául szolgáló általános elveknek a javaslat ama rendelkezése, amely a pótmagánvádlóként eljáró magánfélnek csupán a vádképviselet egyéni természetű jogköre tekintetében biztosít egyenlőséget a köz vádlóval, kizárja azonban a kir. ügyészségnek közhatósági jellegű jogaiból. Ez a rendelkezés a javaslat rendszerében látszólagos visszásságra vezet. A javaslatban szabályozott fegyelmi eljárásnak ugyanis alapvétő szabálya az, amely szerint a vádló feladata mind az eljárás elrendelése tárgyában, mind az ügy érdemében döntés végett szükséges ténykörülmények és bizonyítékok feltárása és a közvád képviseletére hivatott kir. ügyészséget ebbeii a körben a bizonyítékok megszerzése végett ugyanaz a jogkör illeti meg, mint a bűnvádi perrendtartás értelmében a vizsgálóbírót. A magánfelet ez »az utóbbi jogkör természetesen nem illeti meg, ennélfogva ő látszólag kedvezőtlenebb helyzetben van a bizonyítékok feltárása tekintetében, mint a közvádló. Ez azonban csak látszólagos gátlója a fegyelmi eljárás céljául szolgáló köztekintetek -és jogos magánérdekek érvényesülésének. Egyfelől azért, mert a fegyelmi eljárás
