Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.

Irományszámok - 1931-885. Törvényjavaslat a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészség tagjai fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről

514 885. szám. lat 36. §-ának említett rendelkezései értelmében -— hivatalból köteles az ügyre vonatkozó adatokat az illető személy felügyeleti (fegyelmi) hatóságával közölni. A 13. §-hoz. Ennek a §-nak rendelkezése csupán annyiban tér el az ezidőszerint hatályos jognak az 1912 : VII. t.-c. 8. §-ában foglalt szabályától, hogy a fegyelmi bíróság hivatalvesztés megállapítása esetében különös méltánylást érdemlő okból és ha azt a vagyoni viszonyok is indokolják, fenntarthatja ugyan az elítéltnek vagy az utána állami ellátásra jogosultnak ellátási igényét, de nem egészen, hanem csupán részben. A mérték meghatározása a fegyelmi bíróság mérlegelésének van fenntartva. Az 1912 : VII. t.-c. 8. §-át a törvényhozás abból az okból alkotta meg, mert a törvény hatálybalépése előtt a fegyelmi bíróságok többször súlyos természetű fegyelmi vétség esetében is mellőzték a megérdemelt hivatalvesztés kimondását, mert a hivatalvesztésnek az 1871 : VIII. t.-c. 26. §-ában meghatározott egyik következménye alól* nevezetesen az állami ellátásra való igény elvesztése alól egyes méltánylást érdemlő esetekben sem lehetett a bíróságnak kivételt tennie. A méltányosság gyakorlását biztosító ezt a jogszabályt a javaslat is fenntartja, de szigorítja a hatályos jogot annyiban, hogy még a legméltányosabb esetben sem lehet helye az ellátási igény teljes fenntartásának. A 14. §-hoz. A javaslat rendelkezései alá eső személyekre vonatkozó eddigi jogszabályok nem rendelkeznek arról, hogy mi történjék akkor, ha a fegyelmi bíróság újrafelvétel folytán a hivatalvesztésre szóló ítéletet hatályon kívül helyezi. A közigazgatás rendezéséről szóló 1929 : XXX. t.-c. 80. §-ának tizedik bekezdése a szabályozása alá tartozó személyek tekintetében erre az esetre akként rendelkezik, hogy ilyenkor a tisztviselőt a lehetőség szerint vissza kell helyezni előbbi állásába ; ha ez nem volna lehetséges, őt az államkincstár terhére rendelkezési állományba kell helyezni s ha egy év alatt rangjának és képesítésének megfelelő állásba nem volna elhelyezhető, szabályszerű elbánás alá kell vonni. A javaslat 14. §-ának az a célja, hogy az újrafelvétel folytán rehabilitált személy a törvény rendelkezései alapján valóban hozzá is jusson az őt jogosan megillető rehabilitációhoz. A rehabilitáció teljes foka az, amikor az alapeljárásban hivatalvesztést megállapító ítélet helyébe az újrafelvétel folytán felmentő ítélet lép. Az igazság elemi követelménye ebben az esetben az, hogy a rehabilitált egyén hozzájusson a hivatalvesztésre szóló korábbi ítélet alapján beszüntetett illetményeihez, továbbá, hogy előbbi állásába visszahelyeztessék. Az előbbi követelmény teljesítése nem ütközhetik akadályba. Az előbbi állásba visszahelyezésnek azonban olyan akadályai lehetnek, amelyek nem mindig háríthatók el teljesen. A hivatalvesztésre ítéltnek állását ugyanis a közszolgálat sérelmével nem lehet fenntartani arra az eshetőségre, hogy az elítélt újrafelvétel folytán esetleg ártatlannak bizonyult. Az előbbi állásba visszahelyezés tehát csak akkor válik lehetségessé, ha az az állás az újrafelvételi eljárás felmentő ítéletének hozatala idejében rendelkezésre áll; ellenkező esetben legfeljebb arról lehet szó, hogy a rehabilitált személy rangjának és képesítésének megfelelő állásba helyeztessék el. A javaslat tartózkodik minden olyan rendelkezéstől, amely a bírói függetlenség alkotmányjogi elvével ellentétben állana. Nem teszi tehát magáévá az 1929 : XXX. t.-c. 80. §-ának említett rendelkezéseiben rejlő elvet, mely szerint abban az esetben, ha a rehabilitált személyt rangjának és képesítésének megfelelő állásba nem lehetne elhelyezni, őt szabályszerű elbánás alá kell vonni, mert ilyen rendelkezés alkalmas volna olyan látszat keltésére, hogy a rehabilitálásra váró ítélőbíró a szabályszerű elbánás alá vonás lehetőségének tudatában a kormánnyal szemben huzamosabb időn át függő helyzetbe kerülne. A javaslat tehát arra az esetre, ha az előbbi állásba visszahelyezés rendelkezésre