Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.

Irományszámok - 1931-885. Törvényjavaslat a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészség tagjai fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről

885. szám. 515 álló állás hiánya miatt nem volna lehetséges, azt rendeli, hogy az illetőt az államkincstár terhére rendelkezési állományba kell helyezni és egy évi határidő kitűzésével kötelezővé teszi a rangjának és képesítésének megfelelő állásba elhelyezést; a szabályszerű elbánás alá vonást csupán arra a végső —• és elkerülhetetlen •—• esetre tartja fenn, ha az illető a rangjának és képesítésének megfelelő állást nem fogadja el. Ez a szabályozás teljesen megfelel a bíróságok részéről a javaslat előkészítése során kifejezett észrevételeknek. A 14. §. arra az esetre is biztosítja a megfelelő rehabilitálás lehetőségét, ha az alapeljárásban hivatalvesztést megállapító ítéleti rendelkezés helyébe az újrafelvétel következtében nem felmentés, hanem csak enyhébb büntetést (pl. pénzbírságot, feddést) kiszabó ítéleti rendelkezés lép. Ilyen esetre a javaslat a fegyelmi bíróságnak az eset egyéni körülményeit figyelembevevő mérlegelésére bízza (a javaslat 14. §-a első bekezdésének első rendelkezése) annak eldöntését, hogy a korábbi ítélet alapján beszüntetett illetményeket egészen vagy részben ki kell-e adni, valamint, hogy a fegyelmi eljárás alá vont személyt előbbi állásába vissza kell-e helyezni. A 12. §. utolsó bekezdésében és a 14. §-ban foglalt rendelkezések között fennálló —' a 12. §-ra vonatkozó indokolásban tüzetesen kifejtett — összefüggésből önként következik, hogy a rehabilitálás gyakorlati megvalósítására vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kell abban az esetben is, ha a büntető bíróság ítéletének hivatalvesztésre szóló rendelkezése újrafelvétel folytán hatályát veszti. Erről szól a 14. §. utolsó bekezdése. A lő. §-hoz. Ez a §. megfelel az 1912 : VII. t.-c. 9. §-ának, amelyhez fűzött miniszteri indokolás ma is helytáll; e szerint többször fordul elő olyan eset, hogy a bíró fegyelmi vétsége nem indokolja a hivatalvesztésnek, a legsúlyosabb büntetésnek a kiszabását, de az igazságszolgáltatás érdekében elengedhetetlenül szükséges az ő kimozdítása abból a körből, amelyben az állásának járó általános tiszteletet köztudomásúvá lett fegyelmi vétségével már eljátszotta és ahol a bírói tekintély sérelme nélkül nem hagyható meg. Ugyancsak szükség lehet a bíró áthelyezésére olyan ok miatt is, amely az ő részéről nem fegyelmi vétség, de helyzetét előbbi környezetében lehetetlenné teszi (pl. a közhivatali működéssel semmiféle összefüggésben nem álló legyőzhetetlen személyi ellentét a hivatali főnök irányában, melynek előállásában őt, esetleg a főnököt sem terheli semmiféle hiba). A javaslat szövege csak abban tér el az 1912 : VII. t.-c. 9. §-ától, — nem tekintve a jelen javaslatba illesztés következtében szükségessé vált stiláris módosításokat — hogy a javaslat a fegyelmi bíróságot — az 1912 : VII. t.-c. 9. §-ától eltérően — az áthelyezés elrendelése helyett annak javaslatba hozatalára jogosítja fel. E módosítás oka a megváltozott helyzet. Az 1912 ; VII. törvénycikk megalkotásának idejében alig volt kétséges, hogy a fegyelmi bíróság által elrendelt áthelyezést hat hónap alatt foganatosítani lehet. Most azonban — s előreláthatólag hosszabb ideig — nagyon szoros határt szabnak az áthelyezés foganatosítása elé az ország területi megváltozása s az ezzel járó létszámcsökkenés, valamint a közszolgálati alkalmazottak létszámának az államháztartás helyzete szerint alakuló viszonyai. Ártana a bíróság tekintélyének olyan jogszabály, amely a fegyelmi bíróságot az áthelyezés elrendelésére jogosítaná fel, amikor az esetleg nem lesz foganatosítható. Ebből folyik a §-nak az a rendelkezése is, amely szerint nincs helye áthelyezésnek, ha az igazságügyminiszter a fegyelmi bíróság határozatának közlésétől számított hat hónapon belül az áthelyezés tárgyában nem intézkedett, szemben a hatályos jognak ama rendelkezésével, hogy az igazságügyminiszter az áthelyezést hat hónap alatt foganatosítja, ami gyakran a határozat okaival és céljaival egészen ellentétes megoldásra kényszerít ette az igazságügyminisztert. 65*