Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.

Irományszámok - 1931-885. Törvényjavaslat a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészség tagjai fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről

510 885. szám. nem jelenése vagy vallomástételének jogosulatlan megtagadása miatt stb. S a pénzbüntetés szónak ilyen használata már kifejezésre juttatja, hogy az összeg behajthatatlansága esetében szabadságvesztés büntetésre átváltoztatható. A 7. §-hoz. Ez a §. a fegyelmi büntetés kiszabására vonatkozó irányelveket az 1871 : VIII.' t.-c. 23. §-ban kifejezett alapgondolat továbbfejlesztésével állapítja meg. Tartózkodik azonban a javaslat az aprólékos részletezéstől, figyelembevéve, hogy éppen a büntetés kiszabása körül kell a szabad bírói mérlegelésnek minél szélesebb körben érvényesülnie. Különös jelentősége van ennek a szempontnak a §. második bekezdése tekintetében, amely meghatározott esetekben kötelezővé teszi a hivatalvesztés kiszabását. A bírói szabad mérlegelés elé ebben a körben emelt korlátok egyike •—• amely szerint nem mellőzhető a hivatalvesztés, ha a fegyelmi felelősséggel tartozó személy a javaslat 5. §-ának 2. pontjában említett életmód vagy magaviselet miatt a tiszteletre és bizalomra méltatlanná vált —• összefügg az 1871 : VIII. t.-c. 20. §-ának b) pontjában foglalt jogszabálylyal, amelynek fogyatékosságára az általános indokolásban is, a javaslat 5. §-ához fűzött részletes indokolásban is tüzetesen rámutattam. Az 1871 : VIII. t.-c. 20. §-ának szóbanlevő meghatározása az általános indokolásban kifejtett okokból szükségképpen fejlesztett ki olyan gyakorlatot, amelynek értelmében a szóbanlevő fegyelmi vétség megállapítása esetében is ki lehetett szabni hivatalvesztésnél enyhébb büntetést is. Ebből az okból tartom szükségesnek, hogy jogszabály hangsúlyozza azt az alapelvet, amely szerint tiszteletre vagy bizalomra méltatlanná vált bíró vagy ügyész nem maradhat meg állásában. A bírói szabad mérlegelést a fegyelmi büntetés kiszabása körében korlátozó másik rendelkezés voltaképpen csak figyelmeztető. Nem jelenti tehát azt, hogy hivatalvesztés kiszabását csak abban az esetben nem lehet mellőzni, ha a fegyelmi felelősséggel tartozó személyt a büntető bíróság bűntett miatt ítélte el. A bűncselekmények körének ilyen értelmű törvényi kiszélesítését azonban a fentebb említett elvi okból szükségtelennek tartom. Egyfelől azért, mert elvi alapon nem lehetne a vétségek körében olyan értelmű megkülönböztetést tenni, amely szerint bizonyos kiemelt vétségek miatt indokolt a hivatalvesztés kiszabásának törvényben kötelezővé tétele (ezért mellőztem az egyes bírói körökből javasolt »nyereségvágyból elkövetett«, vagy »állam ellen elkövetett« vétségeknek kiemelését), másfelől pedig azért, mert a helyesirányú bírói ítélkezés törvénybe foglalt oktató útmutatás nélkül is ki fogja zárni a bírói és ügyészi karból az életmódjuk vagy magaviseletük miatt oda nem való egyéneket. A bűntett miatt történt elítélés, mint a hivatalvesztés kiszabásának törvényben meghatározott kötelező esete, a törvény céljánál, valamint a büntetőbírói gyakorlat irányánál fogva természetszerűen vonatkozik arra az esetre is, amidőn a bíróság a törvényben bűntetté minősített cselekmény miatt az enyhítő körülmények alapján vétségi büntetést szab ki. Az a szempont, amely a bírói függetlenség védelmének teljessége, valamint a bírói és ügyészi tisztség erkölcsi jelentőségének és megbecsülésének hatályos kidomborítása érdekében indokolja a fegyelmi felelősségnek a nyugdíjazott személyekre kiterjesztését, indokolja egyben azt is, hogy a nyugdíjazott személy csak a fegyelmi vétség legenyhébb eseteiben mentesüljön a fegyelmi felelősségrevonás alól, ellenben helye legyen a fegyelmi eljárásnak minden oly esetben, amikor pénzbírság vagy hivatalvesztés kiszabása mutatkozik szükségesnek. A közigazgatás rendezéséről szóló 1929 : XXX. t.-c. 76. §-ának harmadik bekezdésében és a 90. §-nak hetedik bekezdésében meghatározott azt a rendelkezést tehát, amely szerint nyugdíjazott személlyel szemben csak hivatalvesztés kiszabásának van helye s abban az esetben, ha enyhébb büntetés alkalmazása volna indokolt, a fegyelmi