Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.

Irományszámok - 1931-885. Törvényjavaslat a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészség tagjai fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről

885, szám. 509 ennek az azonos jelentésű két külön büntetésnemnek további fenntartását, figyelemmel főként arra, hogy a javaslat nem érinti az 1871 : VIII. t.-c. 28—29. §-ainak az 1891 : XVII. t.-c. 60. §-ával módosított, illetőleg kiegészített rendelkezéseit, amelyek azokról az intézkedésekről rendelkeznek, amelyeket a javaslat hatálya alá tartozó személyekkel szemben a fegyelmi felelősségrevonástól különállóan a felügyeleti jog körében lehet megtenni. Ezek szerint a rendelkezések szerint a kisebb súlyú és csekélyebb jelentőségű szabálytalanságok (rendetlenségek) esetében felügyeleti intézkedésképpen megintésben lehet részesíteni a kifogás alá eső személyt. Ehhez képest csekélyebb súlyú szabálytalanság, kötelességszegés, vagy a kisebb fokú kifogás alá eső magaviselet helytelenítésének felügyeleti, illetőleg fegyelmi jelentőségű kifejezésére az ezidoszerint hatályos jogszabályok szerint tulajdonképpen háromféle intézkedés áll rendelkezésre, mégpedig megintés, mint felügyeleti intézkedés, továbbá a rosszalás és a feddés, mint fegyelmi büntetések. A gyakorlati tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a szabálytalanság, kötelességszegés és a kifogásolható magaviselet megnyilatkozásának változatai jelentőségük és súlyuk szerint legfeljebb kétféleképpen értékelhetők, mégpedig vagy felügyeleti intézkedéssel helyteleníthető, vagy a legenyhébb fegyelmi büntetéssel sújtandó cselekmények csoportjába különíthetők el. Elvi alapon alig is lehet olyan értelmű jelentőség- és súlykülönbséget észlelni a szóbanlevő cselekmények tekintetében, hogy a súlyuk szerint egymás fölé helyezett két fegyelmi büntetést, a rosszalást és feddést, a cselekmény fegyelmi súlyát elvi alapon kifejező megkülönböztetéssel lehetne alkalmazni. Az előadottak szolgálnak a javaslat olyan értelmű alapgondolatának megvilágítására, hogy a legcsekélyebb súlyú rendetlenségek, kötelességszegések és kifogás alá eső cselekmények a felügyeleti jog körében találják meg megfelelő helytelenítésüket, míg ezt a jelentőséget meghaladó, de egyébként csekély súlyú ilyen kötelességellenességek, mint a fegyelmi vétség legenyhébb esetei, az elsőfokú fegyelmi büntetés, »feddés« alá essenek. E büntetés komolyságát s ennek megfelelően a fegyelmi felelősségre vonás határozottságát és jelentőségét hangsúlyozó felfogás jut kifejezésre a javaslat 8. §-ának abban a rendelkezésében, amely szerint a feddéshez két évig fűződnek a 8. §-ban meghatározott jogkövetkezmények. A másik eltérés a hatályos jog s a javaslat között csupán szövegezési jelentőségű és a szabatosság érdekeit szolgálja. A javaslat ugyanis a fegyelmi büntetésül kiszabható pénzbeli marasztalás megjelölésére — az 1871 : VIII. t.-c. 22. §-ának, továbbá a közigazgatás rendezéséről szóló 1929 : XXX. t.-c. 90. §-ának szóhasználatától eltérően, de az ügyvédi rendtartásról szóló 1874 : XXXIV. t.-c. 70. §-nak, a közjegyzői rendtartás módosításáról szóló 1886 : VII. t.-c. 45. §-nak és a mérnöki rendtartásról szóló 1923: XVII. t.-c. 38. §-ának szövegével egyezően — a pénzbírság kifejezést használja. Ezt a pénzbeli marasztalást — ezidoszerint hatályos jogszabályainkkal egyezően — behajthatatlanság esetében ezentúl sem lehet szabadságvesztésre átváltoztatni. A különböző rendeltetésű pénzbeli marasztalásokról szóló jogszabályaink rendelkezéseiből pedig kétségtelenül felismerhető az az alapelv, hogy a behajthatatlanság esetében szabadságvesztésre át nem változtatható pénzbeli marasztalás megjelölésére a pénzbírság, az ez alá a szempont alá nem eső pénzbeli joghátrány kifejezésére pedig a pénzbüntetés megjelölés használata a helyes. Sok zavart is okoz a gyakorlatban, hogy egyes jogszabályaink nem különböztetnek helyesen. Ehhez képest a helyes megjelölés a fegyelmi jog területén : »fegyelmi büntetésül pénzbírságra ítél«: ami kifejezésre juttatja minden további hozzáadás nélkül, hogy a pénzösszeget behajthatatlanság esetében nem lehet szabadságvesztés büntetésre átváltoztatni; egyébként a fegyelmi bíróság is szabhat ki rendbüntetésként pénzbüntetést pl. a tanút pénzbüntetéssel sújthatja meg