Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.

Irományszámok - 1931-885. Törvényjavaslat a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészség tagjai fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről

506 885. szám. A 4. §-ban felsorolt jogszabályokban megjelölt alkalmazás, illetőleg működés körén kívül elkövetett cselekmény is alapja lehet tehát a 4. §. rendelkezésein alapuló fegyelmi felelősségre vonásnak, ha alkalmas a javaslat 5. §-ának 2. pontjában említett életmód vagy magaviselet megállapítására. A javaslat 4. §-án alapuló fegyelmi felelősség a legszorosabb összefüggésben áll azzal a különleges bírói természetű működéssel, amely ennek a fegyelmi felelősségnek voltaképpen kizárólagos alapja. Ez a különleges fegyelmi felelősség tehát megszűnik az alapjául szolgáló alkalmazás vagy működés megszűnésével. Következőleg a 4. §. alapján nincs helye fegyelmi felelősségre vonásnak az alkalmazás vagy működés tartama alatt elkövetett olyan cselekmény vagy tanúsított olyan életmód vagy magaviselet miatt, amely csak az alkalmazás, illetőleg a működés megszűnése után derült ki. A szakértőknek a 4. §. körébe sorolása megfelel annak az alapgondolatnak, amely az 1871 : VIII. t.-c. 2. §-a első bekezdésének f) pontjában jut kifejezésre, de nincs ellentétben a javaslat rendszerével sem, mert a szakértő a külön szakismeretet igénylő kérdések tekintetében kifejtett véleményező működésével a bírói természetű működésnek segédkező részese. Az 1911 :

1. törvénycikkbe iktatott polgári perrendtartás 230. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a szakértőkre megállapított szabályok a tolmácsokra is alkalmazandók. Kifejezett kizáró rendelkezés hiányában tehát a szakértőket felsoroló rendelkezés a tolmácsokat is a 4. §-ban meghatározott fegyelmi felelősség alá vonná. Figyelemmel azonban a tolmács működésének egészen sajátszerű természetére s főképpen arra, hogy a tolmács szakértői működése, a fordítás, bírói természetű működésnek még olyan közvetett értelemben sem tekinthető, mint a szoros értelemben tekintett szakértő működése, mind elvi, mind célszerűségi tekintetek indokolttá teszik, hogy a tolmácsok a fegyelmi felelősség tekintetében azoknak a külön szabályoknak a hatálya alatt maradjanak, amelyeket ezidőszerint a kir. bírósági tolmácsról szóló 58.600/1916. I. M. számú rendelet 49—57. §-ai foglalnak magukban. A javaslat nem kívánja érinteni azokat a jogszabályokat, amelyek az ügyészségi megbízottak felelősségéről rendelkeznek. A bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló 1897 : XXXIV. t.-c. 13. §-ának szabályai szerint az ügyészségi megbízottra nézve ez az alkalmaztatás rendes fegyelmi hatóságának jogkörén nem változtat. A javaslat 62. §-ának utolsó bekezdésében kifejezett rendelkezés alapgondolatában azonban ez a fegyelmi felelősség távol marad a gyakorlati érvényesülés terétől. A javaslat szóbanlévő rendelkezése szerint ugyanis fegyelmi eljárásnak nincs helye az ellen, akinek alkalmazása a hatályos jogszabályok alapján felügyeleti úton bármikor megszűntethető, az 1897 : XXXIV. t.-c. 10. §-ának rendelkezése szerint pedig az igazságügyminiszter bármikor visszavonhatja az ügyészségi megbízott megbízatását. Az ügyészi megbízottal szemben tehát éppúgy, mint a javaslat 62. §-a alá eső azokkal a személyekkel szemben, akiknek alkalmazása felügyeleti úton bármikor megszűntethető, voltaképpen a felügyeleti jog alapján történő felelősségrevonásnak van gyakorlati jelentősége. Az 1897 : XXXIV. t.-c. 28. §-ában foglalt felhatalmazás alapján 4700/1899.

1. M. E. szám alatt kiadott (a Rendeletek Tára 1899. évfolyama II. kötetének 1748. oldalán közölt) rendelet 33.'—36. §-ai tartalmazzák az ügyészségi megbízottak felett gyakorolt felügyeleti jogra vonatkozó rendelkezéseket, amelyek az eddigi tapasztalatok szerint teljesen kielégítők. Abban az esetben pedig, ha a felügyeleti jog körében olyan intézkedésekre lenne szükség, aminőknek a felügyeletre vonatkozó hatályos jogszabályok (a 4700/1899. I. M. E. sz. rendelet említett rendelkezésein felül az 1891 : XVII. t.-c. 14. és 60. §-ai) alapján ügyészségi megbízottal szemben ezidőszerint nincs