Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.

Irományszámok - 1931-885. Törvényjavaslat a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészség tagjai fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről

885. szám. 507 helyük (pl. rendbírság), a szükségesnek vélt s a 4700/1899. I. M. E. sz. rendeletet megfelelően módosító, illetőleg kiegészítő szabályokat az 1897 : XXXIV. t.-c. 28. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kiadható igazságügy miniszteri rendelet állapíthatja meg. A javaslat körében ennélfogva nincs szükség az ügyészségi megbízottak felelősségére vonatkozó külön rendelkezésre. Az 5. §-hoz. Az általános indokolásban részletesen kifejtettem, hogy az 1871: VIII. törvénycikkben foglalt jogszabályok módosítását nagyrészben a fegyelmi vétségnek nem kielégítő meghatározása teszi szükségessé. A fegyelmi vétség javasolt meghatározásában egyfelől az a szempont vezet, hogy kiküszöbölt essenek azok a visszásságok, amelyek a gyakorlatban az 1871 : VIII. t.-c. 20. és 21. §-aiban foglalt meghatározás fogyatékossága és helytelensége következtében merültek fel, másfelől azonban értékesíteni kívánom az 1871 : VIII. törvénycikk alapgondolatából és rendelkezéseinek szövegéből mindazt, aminek helyességéről hatvan évet meghaladó gyakorlat tett bizonyságot. Helyesnek kell tartani azt a felfogást, hogy a fegyelmi vétség és a büntetendő cselekmény között nem olyan értelemben van különbség, hogy az előbbi rendszerint csekélyebb súlyú érdeksérelmet, illetőleg veszélyeztetést jelent, mint az utóbbi, hanem hogy a fegyelmi vétség elvi értelemben különbözik a büntetendő cselekménytől, mégpedig abban, hogy míg a büntetendő cselekmény mindig vétkes jogellenség, vagyis jogszabály által tiltott cselekmény vétkes elkövetése, addig a fegyelmi vétség lényege az, hogy a fegyelmi felelősséggel tartozó személy ugyancsak vétkesen, tehát neki felróhatóan nem előmozdítója, hanem akadályozója, vagy egyenesen meghiúsítója annak a célnak, amelynek előmozdítása kötelessége volna a fegyelmi felelősséget megállapító viszonynál fogva. A javaslat is fenntartja tehát az 1871 : VIII. t.-c. 20. §-ának azt az elvi álláspontját, hogy fegyelmi vétség csak vétkesen elkövetett kötelességszegés lehet. Tekintve pedig azt, hogy a vétkesség lélektani elemei büntetendő cselekmény és fegyelmi vétség esetében miben sem különböznek, a fegyelmi vétségre vonatkozóan a vétkesség kifejezés használata a büntetőjog területén általában szokásos bűnösség kifejezés helyett alkalmas arra, hogy a fegyelmi vétség és a büntetendő cselekmény között fennálló fentebb említett minőségi különbséget szemléltesse. Indokoltnak tartottam azonban a javaslat szövegezésében is határozottan kifejezésre juttatni azt, hogy míg az 1. pontban a szándékos kötelességszegés minden esetben fegyelmi vétséget alkot, addig a hivatali kötelességnek gondatlanságból megszegése csak a súlyosabb esetekben lehet fegyelmi elbírálás tárgya. Természetes, hogy a fegyelmi elbírálást érdemlő súlyosságot a kötelességszegés súlyossága állapítja meg, ami a fegyelmi bíróság megítélése alá tartozik. A 2. pontban, ahol az állás tekintélyének súlyos megsértéséről vagy veszélyeztetéséről van szó, természetesen egy tekintet alá kell hogy essék az a körülmény, hogy ez szándékosan vagy gondatlanságból történt-e. Amit a szövegben kifejezésre juttat a javaslat. Minthogy a javaslat alapján fegyelmi felelősség alá eső személynek hivatali kötelessége, hogy az állásából vagy alkalmazásából folyó hivatali tennivalókat lelkiismeretesen teljesítse, ebből a tényből, s ezenfelül a kötelesség és a kötelességszegés fogalmából is önként következik, hogy a hivatali kötelességnek nem teljesítése vagy hanyag teljesítése is a kötelességszegés fogalma alá esik. A javaslat ezért elvi okból nem követi azoknak a jogszabályoknak szóhasználatát, amelyek a kötelességszegésnek fegyelmi vétségként meghatározása mellett külön is kiemelik a kötelességnek hanyag teljesítését (pl. a mérnöki rendtartásról szóló 1923 : XVII. t.-c. 37. §-a, a közigazgatás rendezéséről szóló 1929 : XXX. t.-c. 76. §-a).* 64*