Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.

Irományszámok - 1931-885. Törvényjavaslat a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészség tagjai fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről

500 885. szám. fel (38. §.). A javaslatnak az eljárás egyszerűsítésére irányuló rendelkezései (36—42. §.) feleslegessé teszik a külön fegyelmi vizsgálatot és vizsgálóbiztos kiküldését s biztosítják azt, hogy az ügy a lehető legrövidebb idő alatt a fegyelmi bíróság döntése alá kerüljön. A javaslatnak a felfüggesztésre vonatkozó rendelkezései lehetővé teszik, hogy a felfüggesztést —> szükség esetében az ügy érdemében döntés előtt is —• meg lehessen szüntetni (53. §.), mihez képest a közszolgálathoz fűződő közérdekek kellő oltalma mellett a fegyelmi felelősség alá vont személy méltányos érdekei is kellő figyelembevételben részesíthetők* B) RÉSZLETES INDOKOLÁS. A javaslat címéhez. Az 1871 : VIII. törvénycikk a bírák és a bírósági hivatalnok felelősségét jelölve meg a szabályozás tárgyaként, a bírák, ügyészek, a bírósági és ügyészségi segéd- és kezelőszemélyzet, valamint a bíróságoknál állandóan alkalmazott szakértők büatetőjogi, fegyelmi és vagyoni felelősségét szabályozza. Az általános indokolás ismerteti azokat az okokat, amelyek szükségessé teszik a fegyelmi felelősségre vonatkozó jogszabályok módosítását, ületőleg kiegészítését s rámutat azokra a szempontokra is, amelyek célszerűnek tüntették fel azt, hogy rendelkezések vétessenek be a fegyelmi felelősség tárgyában alkotandó jogszabályba az ítélőbírák áthelyezéséről és nyugdíjazásáról is. Tüzetes megfontolás tárgyává tettem, vájjon indokolt és szükséges-e az, hogy a bíróságoknál és ügyészségeknél alkalmazott segéd- és kezelőszemélyzet tagjai a fegyelmi felelősség tekintetében ugyanolyan szabályok alá tartozzanak, mint aminők a bírák és ügyészek felett gyakorolt fegyelmi bíráskodásra nézve irányadók. Kétségtelen ugyanis az, hogy az az alkotmányjogi alapelv, amely a kir. ítélőbírák — s a velük e vonatkozásban hasonló tekintet alá eső kir. ügyészek — fegyelmi felelősségének a fegyelmi bíráskodás függetlenségében kifejezésre jutó különleges szabályozását indokolttá teszi, a bírósági és ügyészségi segéd- és kezelőszemélyzet tagjainak fegyelmi felelőssége tekintetében nem követel megkülönböztetett szabályozást. Nem lehetne tehát elvi természetű kifogást emelni olyan szabályozás ellen, amely a bírósági és ügyészségi segéd- és kezelőszemélyzet tagjait a fegyelmi felelősség szempontjából a többi közszolgálati alkalmazottakkal azonos megítélésben részesítené. Nagy súlyt tulajdonítottam azonban annak, hogy az 1871 : VIII. törvénycikk a bírósági és ügyészségi segéd- és kezelőszemélyzet tagjait a fegyelmi felelősség szempontjából a kir. ítélőbírákkal és a kir. ügyészekkel azonos elbírálás alá vonta, aminek folytán,főként azért, hogy kétfajta eljárással ne nehezítsem a törvény áttekinthetőségét, a fegyelmi bíráskodásnak az 1871: VIII. törvénycikkben meghatározott rendszerén a jelen törvényjavaslat keretében a bírósági és ügyészségi segéd- és kezelőszemélyzet tagjai tekintetében sem tettem elvi jelentőségű módosítást. Ehhez képest a fegyelmi bíráskodás rendszerére vonatkozó elvi állásfoglalás a bírósági és ügyészségi segédés kezelőszemélyzet tagjai tekintetében fennmarad a közszolgálati alkalmazottak szolgálati viszonyait szabályozó külön törvény számára. A jelen törvényjavaslat címében, szerkezetében és tartalmában azonban éles határozottsággal kifejezésre óhajtottam juttatni azt, hogy a bírósági és ügyészségi segéd- és kezelőszemélyzet tagjai tekintetében az ítélőbírákra és ügyészekre vonatkozó fegyelmi bíráskodás rendszerével azonos szabályozás megállapítása nem a bírói függetlenség alkotmányjogi elvéből folyó szükségesség, hanem csupán a célszerűség által indokolt gyakorlati jelentőségű rendezés.