Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.
Irományszámok - 1931-885. Törvényjavaslat a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészség tagjai fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről
885. szám. , 501 A fentiekben ismertetett megfontoláson alapul a javaslatnak címekre osztása. Az első cím a kir. ítélőbírákra és kir. ügyészekre ; a második cím pedig a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselőkre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza; a harmadik cím a törvény hatálybaléptetéséről rendelkezik. Az első cím keretében ugyancsak szembetűnően elkülönítettem a fegyelmi felelősségre vonatkozó rendelkezésektől azokat a rendelkezéseket, amelyek a fegyelmi felelősség alá eső személyek vagy azok bizonyos csoportja tekintetében a közszolgálat érdekében szükségeseknek látszanak, amelyek alkalmazása azonban független a vétkesség kérdésétől. Ezen az alapon oszlik az első cím két Fejezetre; az első Fejezet a fegyelmi felelősségről, a második Fejezet a közszolgálat érdekében szükséges áthelyezésről és nyugdíjazásról rendelkezik. A javaslat címében is, megfelelő helyen a rendelkezések szövegében is azért használja az 1871 : VIII. törvénycikkben előforduló »hivatalnok« kifejezés helyett a »tisztviselő« elnevezést, mert egyéb jogszabályaink, különösen a javaslat tárgyköre szempontjából elsősorban jelentős polgári és büntető perrendtartás hasonló vonatkozásban az egyébként is helyénvalóbb »tisztviselő« kifejezést használják. Az 1. §-hoz. Az általános indokolásban tüzetesen kifejtettem azokat a szempontokat,, amelyek a kir. ítélőbírák és kir. ügyészek, valamint a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségére, továbbá áthelyezésére és nyugdíjazására vonatkozó jogszabályok szélesebbkörű módosítását és kiegészítését teszik szükségessé. Feltártam ott azokat az okokat, amelyek miatt a kódexszerű szabályozás, helyesebben az 1871 : VIII. törvénycikk teljes hatál yonkívül helyezését magában foglaló reform nem valósítható meg ; különösen azért sem, mert az 1871 : VIII. törvénycikk a fegyelmi felelősség körén kívül eső olyan kérdéseket is szabályoz, amelyek tekintetében új szabályozás nem szükséges, sőt bizonyos vonatkozásban egyenesen aggodalmas lenne, egyes rendelkezéseket pedig igen nyomatékos alkotmányjogi tekintetekből nem volna kívánatos sem változatlan, sem módosított szövegben a jelen törvényjavaslatba foglalni. Ami azonban a fegyelmi felelősség kérdését illeti, e tekintetben a kódexszerű szabályozásra törekvést, az említett korlátok keretein belül, teljes mértékben megvalósítja a javaslat. A javaslat szabályozásának fő tárgya ugyanis a fegyelmi felelősség; az áthelyezésre és a nyugdíjazásra vonatkozó rendelkezések csupán más jogszabály (1934: 1. t.-c.) alkotása kapcsán felmerült célszerűségi tekintetekből bizonyos tárgyi összefüggés alapján kerültek a javaslatba. Már pedig az 1871 : VIII. törvénycikknek csupán a 20—27. és 30—65. §-okban foglalt rendelkezései tartalmazzák a szoros értelemben vett fegyelmi felelősségre vonatkozó jogszabályokat. Ezeket a jogszabályokat a javaslat egész terjedelmükben hatályon kívül helyezi; e jogszabályok helyébe lépnek a javaslat 2—57. §-aiban foglalt rendelkezések, amihez képest a javaslat első fejezete, mint amely a most említett jogszabályokat szerkezetileg is kifejezett különállóságban magában foglalja, — és amely jogszabályok a 62. §. utolsóelőtti bekezdésében meghatározott rendelkezés szerint a bírósági és ügyészségi tisztviselők felett gyakorolt fegyelmi bíráskodásban is alkalmazást nyernek — a kir. ítélőbíráknak, a kir. ügyészség tagjainak, valamint a bírósági és ügyészségi tisztviselőknek fegyelmi felelőssége szempontjából kódexnek tekinthető, egységes szerkezetbe foglalt jogforrás szerepét töltik be. Ezeket a szempontokat juttatja kifejezésre a javaslat 1. §-a. A 2. §-hoz. Ez a §. a törvény alkalmazása szempontjából a fegyelmi felelősség alá eső személyek körét határozza meg az általános indokolásban, valamint a javaslat címéhez fűzött részletes indokolásban megvilágított elvi természetű különválasztás keretei között. A törvény hatálya alá tartozó személyek körének teljességét ekként a javaslat 2., 4. és 62. §-ai határozzák meg s ehhez képest a
