Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.

Irományszámok - 1931-812. Törvényjavaslat a Madridban 1932. évi december hó 9-én kelt "Távközlés Nemzetközi Egyezményé"-nek becikkelyezéséről

36 812. szám. a nagy távolságú nemzetközi távbeszélő forgalom lebonyolításának módját lényegesen megváltoztatta. Az új Távbeszélő Szolgálati Szabályzatban megfelelő szövegezéssel mindazokat a forgalmi és üzleti szabályokat belefoglalták, amelyeket a Távbeszélő Nemzetközi Tanácsadó Bizottsága (Comité Consultatif International Téléphonique) 1925. év óta a nemzetközi távbeszélő forgalom kérdéseire vonatkozólag ajánlások alakjában kidolgozott. A Távbeszélő Szolgálati Szabályzat első cikke kimondja, hogy a benne foglalt szabályok csak az európai díjrendszerű távbeszélő forgalomra vonatkoznak, az Európán kívüli díjrendszerű forgalom szabályait ellenben az érdekelt igazgatások, illetőleg távbeszélő társaságok külön megegyezés alapján esetről-esetre állapítják meg. Ennek kimondására azért volt szükség, mert más szabályok érvényesek a távbeszélő forgalomban Európában és mások Amerikában, ami az európai és amerikai viszonyok különbözőségében találja magyarázatát. Az egymástól eltérő szabályok összeegyeztetése Madridban még nem sikerült, az idő azonban ezt is megérleli. Az új Távbeszélő Szolgálati Szabályzatnak a közönséget érdeklő határozatai közül ki kell emelnünk a 30-ik cikk határozatait, amelyek a sürgős beszélgetés díját a közönséges beszélgetés eddigi háromszoros díja helyett annak kétszeres díjában állapították meg és ezzel kapcsolatban a meghatározott időre kért beszélgetés díját is mérsékelték. A Rádióközlés Általános és Pótszabályzatai ugyanabban a tárgykörben mozognak, mint az 1927. évi washingtoni szabályzatok. Azoknak általában csak a nemzetközi rádiószolgálatok fejlődése következtében szükségessé vált tökéletesítését és további kiépítését valósították meg. A Rádióközlés Általános és Pót szabályzatának legjellegzetesebb határozatai, illetőleg újításai főbb vonásokban a következők : A frekvencia (hullám)-elosztást úja lapokra helyezte s az egyes frekvenciasávokon belül azt is előírta, hogy mikor kell az illető sáv alsó, középső és felső frekvenciáit használni (pl. Ált. Szab. 7. cikk 18. §. 1. a) pont). Minthogy a csillapított (B típusú) hullámok egyéb szolgálatokat zavarnak s különösen a rádió-műsorszóró szolgálatot károsan befolyásolják, azok használatának megszüntetésére már a washingtoni szabályzat is bizonyos határidőket állapított meg. A madridi Általános Szabályzat 7. cikk 8. §. (5) pontja újból kimondja, hogy az 500 ke /s (600 m) hullám kivételével az igazgatások a B-típusú hullámok használatát a lehető legrövidebb idő alatt igyekezzenek megszüntetni. Az amatőrállomások engedélyeseinek a leghatározottabban megtiltja, hogy harmadik személyektől származó nemzetközi közleményeket állomásaikról továbbítsanak. (Ált. Szab. 8. cikk 2. §. (i)). Előírja, hogy a 100 és 160 kc/s (3000 és 1875 m) közti frekvenciasávokban és a 4000 kc/s-on felüli frekvenciákon (75 méteren aluli hullámokon) dolgozó hajórádió állomásokat a közlésszolgálat biztosságának emelése és az esetleges zavarok elhárítása céljából legalább 5

/iooo pontosságú hullámmérővel kell felszerelni. (Ált. Szab. 9. cikk B. 5. §. (3)). A rádiótávbeszélő kezelők számára kétféle bizonyítványt állapít meg, ú. m. általános és korlátolt bizonyítványt. Ez utóbbi tulajdonosa csak az antennában mért 50 wattnál nem nagyobb teljesítményű rádiótávbeszélő állomást kezelhet (Ált. Szab. 10. cikk 3. §. (1) és E. 7. §. (2). Az általános bizonyítvány elnyerésének feltételeit a rádiószolgálati szabályzat előírja, azonban a korlátolt bizonyítvány feltételeinek megállapítását az egyes kormányokra bízza. Ami a rádió hívójeleket illeti, eddig a rádióállomásokat jelölték meg a hívó-