Képviselőházi irományok, 1931. XI. kötet • 805-811. sz.

Irományszámok - 1931-806. Törvényjavaslat a vasúti személy- és poggyászfuvrozás tárgyában Rómában 1933. évi november hó 23. napján kelt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről és az azzal kapcsolatos intézkedésekről

806. szám. 41 bagages. Le Chemin de fer n'est pas tenu de vérifier si le détenteur du bul­letin a'qualité pour prendre livraison. § 2. — Le détenteur du bulletin de bagages est en droit de réclamer au bureau de la station destinataire la livraison des bagages aussitôt que s'est écoulé, après l'arrivée du train par lequel les bagages devaient être trans­portés, le temps nécessaire pour la mise à disposition ainsi que, le cas échéant, pour l'accomplissement des formalités requises par les douanes, octrois, auto­rités fiscales, de police et autres auto­rités administratives. § 3. — A défaut de présentation du bulletin de bagages, le Chemin de fer n'est tenu de remettre les bagages que si le réclamant justifie de son droit ; si cette justification semble insuffi­sante, le Chemin de fer peut exiger une caution. § 4. — Les bagages sont livrés à la station pour laquelle ils ont été en­registrés. Toutefois, à la demande du détenteur du bulletin faite en temps utile, si les circonstances le permettent et si les prescriptions douanières, d'oc­troi, fiscales, de police ou d'autres autorités administratives ne s'y oppo­sent pas, les bagages peuvent être restitués à la station de départ ou livrés à une station intermédiaire contre remise du bulletin de bagages, et, en outre, si le tarif l'exige, présentation du billet. § 5. — Le détenteur du bulletin au­quel le bagage n'est pas livré dans les conditions indiquées au § 2 ci-dessus peut exiger la constatation, sur le bulletin de bagages, du jour et de l'heure auxquels il a réclamé la livraison. § 6. — Pour le surplus, la livraison est soumise aux règles en vigueur sur le Chemin de fer chargé de la livraison. ben történik. A vasút nem köteles a poggyászvevény birtokosának az át­vételre való jogosultságát megvizs­gálni. 2. §. A poggyász ve vény-birtokos a rendeltetési állomáson az útipoggyász­nak a kiadási helyen való kiszolgálta­tását kívánhatja, mihelyt azon vonat érkezése után, amellyel a poggyászt fuvarozni kellett, a kiszolgáltatásra való előkészítéshez, valamint adandó esetben a vám-, adóhivatali, pénzügyi, rendőri és egyéb közigazgatási ható­sági kezelésekhez szükséges idő letelt. 3. §. Ha a poggyász ve vényt az utas fel nem mutatja, úgy a vasút csak akkor köteles az útipoggyászt kiszol­gáltatni, ha az igénylő az átvételre való jogosultságát igazolja. Ha ez az igazolás nem látszik elegendőnek, akkor a vasút biztosítékot követelhet. 4. §. Az útipoggyászt a vasútnak azon az állomáson kell kiszolgáltatnia, amelyre az feladatott. A poggyász­vevény birtokosának kellő időben nyil­vánított kívánságára azonban, ha ezt a körülmények megengedik és vám-, adóhivatali,' pénzügyi, rendőri vagy egyéb közigazgatási hatósági szabályok ki nem zárják, az útipoggyászt a pogy­gyászvevény visszaadása és — ameny­nyiben a díjszabás ezt előírja — a me­netjegy felmutatása ellenében a fel­adási állomáson vissza lehet adni, vagy valamelyik közbenső állomáson is ki lehet szolgáltatni. 5. §. Ha az útipoggyász kiszolgálta­tása a fenti 2. §-ban megjelölt feltéte­lek mellett meg nem történt, akkor a poggyászvevény birtokosa megköve­telheti, hogy a poggyászvevényen a nap és az óra, amikor a kiszolgáltatást kérte, elismertessék. 6. §. Egyebekben a kiszolgáltatásra nézve a kiszolgáltatásra kötelezett vasúton érvényes szabályok irány­adók. Képv. iromány. 1931—1936, XI. kötet. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom