Képviselőházi irományok, 1931. IX. kötet • 688-723. sz.

Irományszámok - 1931-713. A képviselőház közigazgatási és közjogi bizottságának együttes jelentése "a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930:XVIII. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosításáról" szóló 709. számú törvényjavaslat tárgyában

713. szám. 317 Az 1930 : XVIII. t.-c. szerint a főpolgármesternek a végrehajtó hatalom és a főváros autonómiája között inkább közvetítő szerep jutott volna, azonban ezen törvény szerint sem volt főpolgármesternek választható az, aki a kijelölés révén a kormány bizalmával nem rendelkezett. Állami és közigazgatási érdekek indokolttá teszik azt, hogy az a tényező, aki hivatva van a közigazgatás terén a kormány ellenőrző jogkörét is gyakorolni, tényleg a kormány bizalma alapján foglalja el helyét és éppen ezért a jelen törvényjavaslat az 1872. évi fővárosi törvény elvi álláspontjának, mely szerint a főpolgár mester a végrehajtó hatalom képviselője, levonja következményeit logikailag oly irányban is, hogy az állás betöltését államfői kinevezéshez köti. Amidőn így a vezető állások tekintetében a törvényjavaslat az államérdekből kiinduló kormányzati szempontokat és az autonómia érdekeit összeegyeztetni igyekszik, másfelől a tisztviselői kar kiválasztásánál a súlypontot az autonómiára, illetve annak közegeire helyezi. A vezető állásokat úgy, mint eddigelé, a törvényhatósági bizottság közgyűlése tölti be, mégpedig a polgármester, alpolgármester és tiszti főügyész megbízatását 6 évre megszorítva, míg a többi választott tisztviselő megbízatása élethossziglanra szól. A nem vezető állásokban lévő tisztviselők nagy többségének kinevezési joga a polgármester kezébe, tehát az autonómia közegének a kezébe van letéve, míg a főpolgármester kinevezési jogköre az ellenőrzést gyakorló számvevőség és az egészségügyi szolgálat és az ezzel kapcsolatos intézmények orvosi, valamint a legalsó fizetési osztályba tartozó fogalmazási karbeli tisztviselők kinevezésére szorítkozik. A választott tisztviselők jelölése tekintetében az eredeti javaslat a vezető állasok kivételével a polgármester jelölési jogát kívánta biztosítani, mégpedig abból a nagyon is megfontolandó szándékból kiindulva, hogy a tisztviselők rátermettségét legjobban a rendes munkájukat ellenőrző vezető, a polgármester tudja elbírálni. Tekintettel azonban arra, hogy egyes körökben ebben az újításban az autonómia jogainak csorbítását vélték felismerhetni, a bizottság a belügyminiszter úr hozzájárulásával az eddigi jelölési rendszert tartotta fenn, azonban megszüntette a jelölő bizottságnak az 1930. évi XVIII. t.-c.-ben egy év tartamára adott megszervezését és helyreállította azt a jogállapotot, amely a fővárosban is az 1872. évi törvény alapján gyakorlatban volt és amely a vidéki törvényhatóságoknál is elfogadott szabály és amelynél fogva a kijelölő választmány alakítása minden választást megejtő közgyűlés alkalmával, tehát esetről-esetre foganatosíttatik. Az autonómiának az állami kormányzat részéről történő megfelelő ellenőrzése érdekében a bizottság hozzájárult a fővárosi számszék megfelelő kiépítéséhez. A számszék az igazgatón kívül jogi, műszaki, könyvvizsgálói és részben számvevőségi képesítéssel rendelkező egyénekből fog alakíttatni és ezt a személyzetet a belügyminiszter nevezi ki. A számszéknek ez a szervezete biztosítja függetlenségét azokkal a tényezőkkel szemben, akik felett ellenőrzést lesz hivatva gyakorolni. A belügyminiszter úr nyilatkozata szerint a számszék felállításával nem szándékozik újabb nagyobb hivatalt létesíteni, hanem nagyjában azzal a létszámmal kíván dolgozni, amely jelenleg is ezen feladatok elvégzésére rendelkezésre áll és a változás főként az arra képesített egyéneknek nem időleges beosztásában, hanem kinevezésében és ezek függetlenségük biztosításában áll. A székesfőváros üzemei tekintetében a törvényjavaslat az eddig létesült üzemigazgatóságokat megszünteti, mert a kollégiumban való vezetés nem bizonyult célravezetőnek és nem biztosította az intézkedésekért való felelősséget. Az üzemigazgatóságok helyett a törvényjavaslat üzemi választmányokat szervez, amelyeknek öt tagját a törvényhatósági bizottság saját iniciatívája szerint, egy tag-