Képviselőházi irományok, 1931. IX. kötet • 688-723. sz.

Irományszámok - 1931-711. Törvényjavaslat a kereskedelmi és iparkamarákról szóló 1868:VI. törvénycikk némely rendelkezésének módosításáról

711. szám. 309 sorában az iparosok és kereskedők különböző kategóriái intézményesen az őket megillető képviselethez jutnak. Lehetővé kell tehát tenni oly választási eljárás megállapítását, amely szerint az iparosok és kereskedők különböző kategóriái külön-külön választói csoportokat (kúriákat) alkotnak és mindegyik csoport a kebelébe tartozó iparosok, illetőleg kereskedők sorából választ eleve megállapított számú kamarai tagot. Erre a célra a törvény 12. §-ának az a felhatalmazása, mely szerint a választásra vonatkozó rendszabályok rendelettel szabályozhatók, nem nyújt elegendő szabályozási jogalapot és így eme kérdés megoldására a jelen törvényjavaslat kívánja megadni a szükséges felhatalmazást. A törvényjavaslat a választói csoportok megalakításának csupán általános irányelveit állapítja meg, egyébként a részletes szabályozást rendeleti útra hagyja, azért, mert azok a kritériumok, amelyek alapján az egyes választói csoportok ezidőszerint meg fognak alakíttatni, a gazdasági viszonyok változása folytán módosulhatnak s a rendeleti szabályozással könnyebb követni e változásokat, mint törvény útján. Az 1868 : VI. törvénycikk egyéb rendelkezéseinek módosítására vonatkozó részletek tekintetében az alábbi részletes indokolás nyújt tájékoztatást. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. A törvényjavaslat 1. §-a a törvény 5. §-ával szemben, amely bel- és kültagokat és levelezőtagokat különböztet meg, a bel- és kültagok közötti megkülönböztetést mellőzi. A törvény 9. és 12. §-ai szerint a kamara székhelyén lakó iparosok és kereskedők közül választott kamarai tagok a beltagok, míg a kamara székhelyén kívül lakó iparosok és kereskedők közül választott kamarai tagok a kültagok. Ennek a megkülönböztetésnek fenntartására semminő ok sincsen. Nyilvánvaló, hogy a kamarai tagok jogállása tekintetében nem lehet különbséget tenni a szerint, hogy a kamara székhelyén vagy azon kívül laknak-e. Ilyen különbséget a törvény sem állapított meg, sőt az 5. §-ban kifejezésre juttatta^ hogy a beltagok és kültagok jogai egyenlők. Ezért sokkal helyesebb, ha ennek a megkülönböztetésnek elejtésével a kamara tagjainak egyenjogúsága elnevezésükben is kifejezést nyer és szemben a levelezőtagokkal, akiknek csak tanácskozási joguk van, a, szavazási joggal is rendelkező tagok a »rendes tagok« elnevezést kapják. A törvényjavaslat az általános indokolásban említett okokból a budapesti kamara tagjainak számát 96-ról 120-ra, a vidéki kamarák tagjainak számát 64-ről 80-ra emeli, de fenntartja a törvény 5. §-ában is kifejezett azt az elvet, hogy a tagok felét azok közül kell választani, akiknek a kamara székhelyén van a telepük, másik felét azok közül, akiknek a kamarai kerületben, de a kamara székhelyén kívül van a telepük. Ez a megosztás helyesnek bizonyult és annak megváltoztatására nincsen ok. Fenntartja a törvényjavaslat a törvény 5. §-ában foglalt azt a bevált elvet is, hogy a kamara két osztálya egyenlő számú tagból áll és hogy a kereskedelmi osztály tagjait a kereskedők, az ipari osztály tagjait az iparosok Választják. Az az alapvető elvi követelmény, hogy a kamarák kereskedelmi és ipari osztályain belül a kereskedők és iparosok különböző csoportjainak aránylagos képviseltetése érdekében a választásokat választói csoportok szerint kelljen foganatosítani, az általános indokolásban nyert megokolást. A választói csoportok számát a törvényjavaslat osztályonként öt-ötben