Képviselőházi irományok, 1931. IX. kötet • 688-723. sz.
Irományszámok - 1931-711. Törvényjavaslat a kereskedelmi és iparkamarákról szóló 1868:VI. törvénycikk némely rendelkezésének módosításáról
308 711. szám. Melléklet a 711, számú irományhoz. Indokolás „a kereskedelmi és iparkamarákról szóló 1868: VI. törvénycikk némely rendelkezésének módosításáról" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. A kereskedelmi és iparkamarákról szóló 1868. évi VI. törvénycikk általában helyesen szabta meg azokat a kereteket és megfelelően szabályozta azokat a módozatokat, amelyek szerint a kereskedelmi és iparkamarák jelentős tevékenységüket már hosszú évtizedek óta kifejtik. Miután azonban a hivatkozott törvény megalkotása óta már 65 év telt el, természetes, hogy a törvény némely rendelkezése éppen a kamarák helyes működésének biztosítása érdekében módosításokra szorul és a jelen törvényjavaslat célja éppen ezeknek a sürgősen szükségesnek mutatkozó módosító szabályoknak a megalkotása. Az 1868. évi VI. törvénycikk (az alábbiakban : törvény) szerint a kereskedelmi és iparkamarák két osztályból: a kereskedelmi és ipari osztályból állanak. A törvény szerint a budapesti kamara részére 48, a többi kamara részére 32 kamarai beltagot és ugyanannyi kamarai kültagot kell választani. Ez a szám nem kielégítő s így az első szükségesség a kamarai tagok számának olyan mértékű emelése, amely számnak a keretében az egyes ipari és kereskedelmi kategóriák megfelelően elhelyezhetők. A törvényjavaslat e megfontolás alapján a budapesti kamara tagjainak számát 96-ról 120-ra, a vidéki kamarák tagjainak számát 64-ről 80-ra emeli. A kamarai intézmény rendeltetése abban áll, hogy az ipar és kereskedelem különböző ágainak gyakorlói között felmerülő ellentéteket azoknak megvizsgálása és megbeszélése útján lehetőleg megszüntetni vagy legalább enyhíteni és a közgazdaság érdekeit szolgáló egységes álláspont kialakulását előmozdítani igyekezzék. Az ipar és kereskedelem összes ágainak és kategóriáinak ez a szerves összeműködése a kereskedelmi és iparkamarákon belül a leggyakorlatibb eszköze annak, hogy a különböző foglalkozási körök és kategóriák ellentétes érdekei úgy az előkészítés alatt álló törvényi és rendeleti jogalkotás, mint az élet által felvetett különböző kérdések tekintetében tüzetesen megvitathatok és lehetőleg kiegyenlíthetők legyenek, mielőtt még azok tekintetében az illetékes tényezők állást foglaltak volna. Nyilvánvaló, hogy a kamarai intézmény csak abban az esetben tud ezeknek a feladatainak kellőképpen megfelelni, csak abban az esetben lehet az ipar és kereskedelem egyetemes érdekének szószólója, ha a kamarai tagok
