Képviselőházi irományok, 1931. IX. kötet • 688-723. sz.

Irományszámok - 1931-710. Törvényjavaslat a magyar tengeri kereskedelmi hajók személyzetének szolgálati rendtartásáról

710. szám. 303 rendelkezéseket összefoglalja. Á jelen törvényjavaslat a fegyelmi vétségeket elválasztja a kihágások, vétségek és bűntettek materiájától és a 93-—109. §-ok alatt a szorosan vett büntetendő cselekményeket' ugyancsak egységes szabályozás alá vonja. A bűntettekről és vétségekről szóló 1878: V. törvénycikk a hajókkal kapcsolatban több bűncselekményről tartalmaz rendelkezést, nevezetesen a 434. §. szerint, aki gőz- vagy más hajónak vagy ezekhez tartozó tárgynak szándékos megrongálása által a hajón levő személyeket vagy árukat veszélynek teszi ki, a közveszélyti megrongálás bűntettét követi el, amely bűntett a 434. és 435. §-ok értelmében büntettetik, gondatlanság esetében pedig a 437. §. szerint, — továbbá bűntettet követ el, aki szándékos cselekménye vagy mulasztása által valamely hajónak megféneklését, elsülyedését vagy összezuzatását okozza és a 444. §. rendelkezései szerint esik büntetés alá, végül ugyanilyen cselekménynek vagy mulasztásnak gondatlanságból való elkövetése esetére rendelkezik a 445. §. A büntető törvénykönyvben kiemelt eseteken felül azonban a tengeri büntetőjog szélesebb alapokon való kiépítése szükséges, mert ezt a különleges szolgálatot ebben a tekintetben is tüzetesebben kell rendezés alá vonni. A bűnvádi perrendtartásról szóló 1896 : XXXIII. t.-c. 25. §-a értelmében, ha a bűncselekmény magyar hajón, de külföldön vagy nyílt tengeren volt elkövetve, akkor egyenlően illetékes az a magyar bíróság, melynek területén a kiindulás kikötője (anyakikötő), továbbá az, melynek területén az a magyar kikötő fekszik, hová a hajó először érkezett, végre az a magyar bíróság, amelynek területén a terhelt kézrekerült s e bíróságok közt a megelőzés dönt. Tekintettel arra, hogy a trianoni békeszerződéssel a magyar hajók anyakikötőjét jelentett Fiumét és a magyar tengerpartot elvesztettük, gondoskodni kell arról, hogy amennyiben az eljárásra az ebben a fejezetben foglalt bűntettek és vétségek tekintetében magyar bíróság illetékes, a most idézett 25. §-ban megjelölt bíróságokon kívül a bűnvádi eljárásra a Budapestre illetékes büntetőbíróságok is illetékesek legyenek. III. fejezet. A 110—112. §§-olchoz. A kereskedelmi hajók személyzetének szolgálati rendtartása nem ölelheti fel az idevágó rendelkezéseket egész terjedelmükben és csupán azokat a jogviszonyokat rendezi, amelyek törvényi rendezésre szorulnak. Amint ezen a jogterületen eddig is az Editto-n és a code de commerce-n kívül számos rendelet, valamint tengerészeti hatósági utasítás is tartalmazott rendelkezéseket, úgy most sem kerülhető el, hogy számos kérdés, ami a törvénybe nem tartozik, rendeleti úton nyerjen szabályozást. Megfelelő felhatalmazásokat kellett tehát a törvényjavaslatba felvenni, hogy ez a rendeleti rendezés megtörténhessék, bár az általános indokolásban kifejtettek szerint

1 a kereskedelmi miniszternek, mint aki a tengerészeti közigazgatásra nézve a főfelügyeletet gyakorolja, eddig is fennállott és továbbra is fennáll a rendeletalkotásra vonatkozó teljes jogosultsága. A törvényjavaslat mégis külön felhatalmazást kíván adni egyes jogterületek rendeleti úton való rendezésére, tekintettel arra, hogy a 110— 112. §-okban foglalt felhatalmazások egy része olyan joganyagra vonatkozik, amely az alkalmazottak egyéb köreire nézve törvényekben nyert rendezést és már eleve gondoskodni kell arról is, hogy a m. kir. tengerészeti hivatal és a hatáskörüket vesztett m. kir. révhivatalok szervezete és hatásköre a jövőben a szükséghez képest a törvényben foglalt szabályozástól eltérő módon is szabályozást nyerhessen. De külön ki kell emelnem ehelyütt, hogy e felhatalmazások körében gondoskodni kell majd a tengerhajózási vállalatok felügyeletéről is